Még a legöregebb tanárok sem emlékeznek olyan elrugaszkodott rossz diákra, aki azért bukott volna meg, a vizsgán, mert nem tudta, mi a háromszög? És olyan tájékozatlan kezdő drámaíró sem akad, aki pontosdan ne ösmerné az ősi vígjáték-sablónt, amelynek a neve: házassági háromszög. Vaszary Gábor új vígjátéka jó és majdnem vígjáték öltetet jelenít meg ebben a mértani ábrában: egy házaspár – őszinteséget fogad egymásnak! Nem fognak sohasem hazudni. Nem, sohasem! Amiből minden különösebb zsenialitás nélkül is kitalálhatja az olvasó, hogy legkésőbben – de igazán legkésőbben – de igazán legkésőbben! – a harmadik felvonásban már csakis ezt teszik: hazudnak.

Cario Gazzi, a néhai velencei író már idestova kétszáz esztendeje megmondta, hogy a színpadon csak százharminchat féle helyzet lehetséges. És valóban, még a legjobb írók is ezt a százharminchat féle helyzetet forgatják alakítják. Nem rójuk fel hát Vaszary Gábornak sem a házassági háromszöget, amelyet a százharminchat féle helyzet közül is a legjobban elnyűttek az írók, mert elmésséggel és franciásan könnyed párbeszédekkel tölti ki a háromszögű keretet. A háromszög három sarkában három kitűnő színésztehetség beszélget – beszélget és semmi mást nem csinál, csak beszélget!
- Ajtay, Mezey Mária és Ráday.