A francia Tűzkereszt, de la Rocque ezredes harcos szervezetének jelvénye, úgy látszik, az ötágú szovjetcsillag, a fasiszta vesszőnyaláb és horogkereszt nyomában bekerült a szimbólumok sorába, amelyeket az új világ vajúdásában vergődő Európa homlokára égetett az idő.

De la Rocque ezredes csapatainak száma egyre növekszik, a tűzkeresztes légió soraiba vonul a türelmetlen és haragos nemzedék, amely a verduni romokból és Pikárdia lövészárkaiból új, igazságos és nyugalmas élet reményével tért haza: a szemben álló „Közös Front”-ban egyesült a harmadik köztársasági jakobinus hagyományainak minden őre, a kommunistáktól a radikálisokig, s a két izgatott és bosszúvágyó táboron kívül áll Franciaországnak egész birodalma, szellemi életének majd minden vezető egyénisége s a francia ifjúság, amely gúnnyal vagy közönnyel figyeli a megcsontosodott hagyományokba kapaszkodó politikusok és a nagytőke emlőjéből táplált katonai alakulatok hangos kiáltozását.

Nincs világoselméjű és tisztaszándékú francia publicista, aki ne állapítaná meg napról-napra, hogy Európa legszilárdabban megalapozott és legkiegyensúlyozottabb közössége, a francia társadalom, súlyos válságban él.

A francia polgárság elvesztette belső egyensúlyát, régi bálványa, a Pénz, ledőlt talapzatáról s a régi eszközökkel, bizottságokkal és kormánybuktatással nem lehet többé gátat emelni a változó világrend sodró áramlata elé. A válság sokkal veszedelmesebb, mint másutt, mert a diktatúra új erőre kapó napoleoni hagyományaival szemben komolyabb és bátrabb erők állanak, mint Európa más országaiban. A szabadság és az egyéni függetlenség szenvedélyes szeretete sokkal mélyebben gyökerezik a francia talajban, mint másutt, s a középkor sötétjében első ízben a francia Délen borult virágba a lelkiismereti szabadság faja.

Párizs tömegeiben a szabadságnak sokkal virulensebb bacillusai tenyésznek, mint a világ bármely nagyvárosában s a párizsi banlieu munkásait nem lehet egykönnyen káplári bottal ráncbaszedni. A rések és repedések, amelyek a francia társadalomnak százados homlokzatán tátonganak, sokkal keményebb és merészebb egyéniség után kiáltanak, mint az óvatos és a folyosói taktika minden mesterségében járatos Laval, vagy akár Tardieu, Chiappe, vagy a francia jobboldal többi sztárjai.

Nem Franciaország megújhodása forog egyedül kockán, itt egész Európáról van szó, mert Európa egész politikai és erkölcsi berendezkedése Franciaország másfélszáz év előtt kirobbant lelki és erkölcsi megújhodásából fakadt s a francia ifjúságra, a háború utáni francia nemzedékre vár ma a hivatás, hogy a szörnyű káoszból, amelyben vergődünk, a kivezető utat megtalálja. Arra a francia ifjúságra, amely fütyül a békeszerződésekre s az idők porától belepett aggastyánok kicsinyes bosszújára.

Kiss Dezső