New-York és Chikagó között közlekedő vonatokat új biztonsági készülékkel szerelték fel, amely nagy mértékben fokozza a vasúti közlekedés biztonságát és a sokszor megbízhatatlan és gyarló emberi munkát kifogástalanul működő gépberendezéssel helyettesítette.

Az új automatikusan működő készülék, elektromágneses váltószerkezetek segítségével tart fenn érintkezést az úton levő szerelvénnyel. Ha a vonatot valami veszedelem fenyegeti, akkor a mozdonyvezető ezen uton azonnal jelzést kap, hogy fékezzen le, álljon meg. Ha a jelzést a vonatvezető nem veszi észre, mert elaludt vagy a parancsot nem tudja végrehajtani, mert rosszullét vagy egyéb ok megakadályozza, akkor néhány pillanat múlva maga a készülék hozza működésbe a fékeket és bocsájtja ki a felesleges gőzt.

Hogy a berendezés megbízhatóságát kipróbálják, a társaság kísérleti vonalszakaszán két teljes gőzzel haladó mozdonyt 10 mérföldnyi távolságból egymásnak bocsátottak, miután már jóelőre kiszámították, hogy hol kell az összeütközésnek bekövetkezni és az ellenőrző bizottság kiment a kérdéses pályaszakaszra.

Annak ellenére, hogy a mozdonyokon nem volt senki, (mert a személyzet utasítása szerint, amint a gépeket megindították, le kellett ugraniok) mindenki izgatottan várta azt a pillanatot, amikor a két acélkolosszus egymásnak ront. Amikor a két rohanó gőzös mérföldnyire volt egymástól, a feltaláló működésbe hozta a készüléket és a két magára hagyott robogó lokomotív, mintha a legügyesebb gépész vezetné őket, egymással szemben megállott anélkül, hogy a legcsekélyebb kár esett volna bennük.