Az éjszaka hangos jelenet játszódott le a margitszigeti nyári mulató kapuja előtt. Egy szmokingos úr jött éppen kifelé, hogy autójába beüljön, amikor szembetalálkozott egy öttagú láthatóan illuminált társasággal, amelynek egyik tagja útjába állott, valami érthetetlen angol szidalmat mormolt az orra alá és azután teljes erejével rálépett a lábára.

A megtámadott – hatalmas, vállas férfi – pillanatig megdöbbenve nézett az előtte álló ismeretlen úrra, aki most további szidalmak kíséretében mellbetaszította.

- Vigyék el,- kiáltotta oda angolul a társaság többi tagjainak – különben nagy baj lesz!
Harsogó nevetés volt a válasz, mire a megtámadott férfi hirtelen felemelte kezét és villámgyorsan,
egyetlen ujjával úgy odavágott támadójának, hogy az mint egy zsák összerogyott.
A társaság többi tagja most már körülfogta a védekező férfit, aki nyugodtan, minden felindulás nélkül szólt:
- Stewen Shoosmith vagyok, kapitány az indiai angol hadseregben és nehézsúlyú boxoló. Állok rendelkezésükre, de egyelőre ajánlom, hogy maradjanak távol.

A felszólításnak megvolt az eredménye, e négy úr visszahúzódott. A leütött ember ebben a pillanatban feltápászkodott, beugrott egy taxiba, amely robogva vitte a szigetről kifelé.
Barátai éktelen fütyüléssel és kiáltozással szaladtak utána, majd ők is autóba ültek és úgy kergették egészen a hídfőig, ahol nyomát vesztették.

Az eredménytelen hajsza után a négy úr visszatért, megkereste a csendben üldögélő angol kapitányt, akitől bocsánatot kértek barátjuk nevében, akiről kijelentették, hogy nem tudják kicsoda, noha mióta Amerikából átjöttek, több mint tíz napot töltöttek el együtt Párizsban, Bésben és Budapesten.