Képek a budapesti füvészkertből
Évek óta látom a budapesti füvészkertben a csodás Victoria regia virágát, évről-évre számítok rá és minden nyáron gyönyörködöm benne. De egyszersmint önkénytelenül kérdem: miért csak épen ez a virág az, a mely állandóan vonzza az itthon rekedt pesti közönséget? Mert lám e kertben sok más megcsodálni való is van.
A budapesti ember nem is tudja, milyen kincse ez a gyönyörű parkszerű kert, mely megérdemli, hogy nem csak akkor nézzünk bele, mikor a Victoria nyilik , hanem gyakrabban is felkeressük.
Vannak e kertben olyan pompás tájképek, a melyeknél különbet a franczia és angol parkokban sem lehet látni. Hiszen évszázados fák vonnak lombsátort a szerény hazai és a forró földöv hivalkodó virágai fölé. Itt az ős-terebélyes fák koronája ad enyhe menedékhelyet a nyár forró napsugarai ellen; ott meg egy kis tó a vizinövények sokaságával váltakozik egy sziklacsoporttal, melyet a sivatag pozsgás növényei váltanak föl. Emitt egy óriás diófa integet hivogatólag, amott meg a mezei növények tarka-barka serege mosolyog felénk balzsamos illatát árasztva.
A hatalmas diófán túl az "Erzsébet királyné emlékfák" csoportja van. Évszázadokkal daczoló fák ezek: mint a magyar nép kedvencz fája a királyi diófa (Juglans regia), a japáni fürtös diófa (Juglans racemosa), az amerikai őserdők fái: a fekete diófa (Juglans nigra), az olaj diófa (Hycoria vagy Carya diófa), a Kaukázus szülötte a szárnyas diófa (Petrocarya fracinifolia) mind méltók egy szeretett királyné emlékének megőrzésére.
Növésük méltóságosan fenséges, hatalmas erős törzszsel, terebélyes, árnyas koronával.
A vén fák árnyában elrejtve a forró földöv pálmái húzódnak meg: a datolya-, a kókusz-, az arekadió-, a legyező- és törpepálma, a pandanuszok, a dracaénák és phormiumok számos faja. Tőszomszédságukban Ausztrália szülöttei, a sajátságos Kazuár-fák, finom, csaknem fonálszerű levelei himbálódzanak, Amerika, Japán és Khina ritka tűlevelű fáinak társaságában. Mögöttük a tejfa (Ficus) különbözőkorú példányai állanak sorfalat.
A hazai fák ölén rejtőző forróövi növényvilágtól éjszakra, a nagy pálmaház előtt – ennek két szárnya most üres – Japán és Khina növényvilágának szépsége bontakozik ki előttünk olyan szinpompában, a milyennel épen csak ezek a növények dicsekedhetnek.
Túl rajtuk Amerika és Afrika húsos, pozsgás, szúrós növényei, a kaktuszok és az aloék különböző csoportjai sorakoznak egymás mellé a Victoria-ház körűl, fenyegetőleg meresztvén szúrós fegyvereiket, hatalmas töviseiket a közeledő felé. Az alakoknak micsoda változatossága! Nagyobbrészt gömbök, a gömbfelület kimondhatatlan sokféleségével. Ugy övezik körül a Victoria-házat, mint Port-Arturt erős szánczöve. De mi az igazgató dr. Mágocsy-Dietz Sándor, vagy az intéző Fekete József engedélyével mégis csak bejutunk a Victoria-házba.
Belépünk és olyan gyönyörű látványban van részünk, hogy hamarosan azt sem tudjuk merre és mit nézzünk. Az Amazon, a Missisipi, a Nilus, a Ganges növényei adtak itt egymásnak találkát.
A vízmedencze közepén a híres Victoria regia nagy kerek, felhajlott karimájú levelei terjeszkednek, melyekkel rokona az Euryale ferox, ugyancsak kerek alakú, de alul erős tövisekkel fegyverzett levelei kelnek birokra. E vad szépség csakhamar legyőzné versenytársát, a kis téren, mert erősebben és gyorsabban nő, de a kertész hamarosan gátat vet a versenynek és egyik nagy levele a másik után került ki a szárazra a közönség nagy kiváncsiságára. A két hatalmas amerikai növény között szerényen vonulnak meg kisebb rokonaik, a Nympheák európai és más világrészbeli képviselői kék, lila, piros, fehér és sárga színű virágaikkal.
A Lotus a Nilus vidékét juttatja eszünkbe. A Nepenthesek rovarfogó kancsós leveleikkel, a Hedysarum gyrans, folyton csavarszerűen mozgó levélkéivel, a szemérmes érzőke (Mimosa) legkisebb érintésre hirtelen összecsukódó és lekonyuló leveleivel az érző növények életébe engednek bepillantást, míg az Allamanda nagy sárga, a Bougenvillea piros virágaival, a Passiflora vagy Golgotavirág, a fák kérgén élősködő növények sokaságával egy tropikus őserdő sajátos növényvilágba varázsol bennünket.
Szomszédságában pedig Kelet-India sajátságos növénye tűnik fel: a Pandanus furcatus. Törzsének alig van olyan parányi helye, a honnan egy-egy léggyökere ne sarjadozna ki. Derekáról karvastagságban nyulnak le a földig a gyökerek s támaszúl szolgálnak neki. Maga a törzs nem ágazik el, mig a Molukki-szigeteken élő rokona, a Pandanus sylvestris törzse szétágazik és minden ága külön törzset képez önálló levélkoronával. Ha ez a növény eléggé csodás is, de még sem oly szép, mint a Theoplausis imperialis a maga hatalmas nagy leveleivel, melyek méltán megszerezték számára az imperialis (fejedelmi) melléknevet.
De ki győzné mind azokat a nevezetességeket itt felemlíteni, ki tudná ilyen rövid czikkben összefoglalni őket, hiszen ezerszámra nőnek egymás mellett, egymás felett összefonódva, egymáshoz simulva, ölelkezve. Ha nem zavarnák a hangulatot az edények, melyekbe ültetve vannak a világ minden részéből összehordott növények, egészen beleképzelhetnők magunkat a trópusok világába.
A midőn így egy pillantást vetettünk a kir. magyar tudományegyetem növénykertjébe s ismét itt van a Victoria regia virágzásának ideje, a kert mágnese, arra figyelmeztetjük a látogatókat, hogy a tizenötezer növény között ne csak az egy Victoriát méltassák figyelmökre, hanem szenteljenek nehány pillanatot a többi növényeknek is, a melyek szépség és érdekesség tekintetében méltó versenytársai a Missisipi csodájának.
Kardos Árpád
.jpg "Az aratás és a fegyvergyakorlatok")
Legyen Ön az első! Hozzászólás írásához kattintson ide!