Dtum
Login with Facebookk
1904 | Augusztus

A világnyelv

A mai német nyelvtudósok egyik legkiválóbbika, Kleinpaul Rudolf érdekes czikket írt egy német folyóiratba a világnyelvből. Abból indul ki, hogy a különböző nemzetek közötti manapság óriásira növekedett forgalom mellett csodálni kell, hogy a mívelt emberiség még nem állapodott meg, sem a mindenütt egyaránt érvényes, nemzetközileg egységes pénz, sem az egységes, nemzetközi forgalomra alkalmas nyelv dolgában.

A világnyelv kérdésének megoldása manapság, bármennyire szükség volna is rá, a volapük s más hasonló nyelvek kudarcza után, végtelen messzeségbe van visszaszorítva. Az efféle Ťvilágnyelvekť, a milyent nem egyet találtak ki, annyira nem világnyelvek, hogy a ki megtanulná is azokat, nincs a kivel beszélgessen volapükül vagy eszperantóul. A sikertelenség azonban nem ijeszti el a világnyelvek kitalálóit, akárcsak azokat, a kik a röpülő gépen törik a fejüket, - minduntalan új meg új világnyelvnek halljuk a hírét, a mi bizonyára annak a jele, hogy valamiféle világnyelv csakugyan a kor kivánalmai közé tartozik.

Miért nem sikerültek még sem az eddigi kisérletek? Azért – feleli a német tudós – mert egyik se volt több játéknál. Mindegyik ilyen Ťvilágnyelvť mondvacsinált dolog; nincs semmiféle természetes alapja, a milyennel bír minden életképes nemzetközi intézmény, például a méter-rendszer. Ha valamire való dolgot akarunk létrehozni, mindig kell, hogy legyen valami természetes, biztos alapja.

 

A ki tehát világnyelvet akar szerkeszteni, ne tegyen úgy, mint Schleyer János Márton, a lizzelstetteni derék plébános, a ki egész önkényesen rótta össze az angol, latin és német nyelvek elemeiből a volapüköt, vagy a hogy egyes filozofusok tették, a kik a mássalhangzók és magánhangzók gépies kombinálásából csinálták a szavakat. Miért induljon a világ egy tudós szeszély, vagy épen agyréme után?


A főhiba az, hogy ezek az urak minden áron ki akarnak valami találni s még hozzá a grammatikán kezdik, a melylyel pedig ráérnének. Szókra van elsősorban szükség, mikor egy nyelv teremtéséről van szó, ha a szók megvannak, a deklinálás és konjugálás majd megjő magától. A szókat pedig ne gyártsa maga az ember, ne is válogassa össze vaktában mindenféle nyelvekből, hanem válaszsza ki azokat, a melyek minden nagy nemzet nyelvében ismeretesek vagy legalább is hasonló hangzásúak.

Tekintve, hogy a művelt emberiség túlnyomó többsége az indogermán nyelvcsaládhoz tartozik, meglehetős sok az olyan szó, mely hasonló hangzású minden indogermán nyelvben, így pl. a legtöbb testrész neve. Vannak aztán egyes idegen szavak melyeket csaknem minden nép használ és ismer, mint példáúl az arab eredetű kávé. A tulajdonnevek, országok, városok, népek nevei is ilyenek. Többé-kevésbé hasonló vagy azonos az indulatszók nagy része is, az emberek egyformán fejeznek ki bizonyos érzéseket és indulatokat az egész világon, mint a hogy egyformán nevetnek és sírnak. Számos állat a hangjáról van elnevezve s így a neve mindenütt hasonló, mint pl. kakadú és kakuk.

Szóval a világnyelv kérdése félig-meddig már meg van oldva magától, természetes úton, megoldották maguk a népek; már most is egész tekintélyes nagyságú világ-szótárt lehetne összeállítani a használatban levő nemzetközi szókból. Egy vendéglői borlapot példáúl, bármilyen nyelven van írva, megért minden néven nevezendő bor-ismerő.

Hogy azonban ezekből a meglevő elemekből lesz-e valaha s milyen lesz az annak rendje és módja szerint való, általános használatba kerülő világnyelv, azt a német tudós ép oly kevéssé tudja, mint bármely más közönséges halandó.

<<
<
1
2
>
>>
Megosztás:
Szerkeszt?ő kommentár
Volapük nyelv
Kántor Judit

A volapük nyelvet Johann Martin Schleyer (1831–1912) katolikus prelátus készítette, először 1879-ben jelent meg egy Litzelstettenben kiadott egyházi újság (Sionsharfe) mellékleteként. Az első teljes nyelvkönyv 1880-ban jelent meg német nyelven. Jelenlegi beszélőinek száma ismeretlen, egykoron kb. 200 000 ember beszélte 40 országban.


A volapük volt az első mesterséges nyelv, amely jelentősebb sikereket ért el. Mozgalom szerveződött körülötte, kongresszusokat rendeztek, tanárokat képeztek, folyóiratot adtak ki és irodalmi kezdeményezések is születtek. A mozgalom mintegy 10 évig virágzott, aztán lassan elhalt: a nyelv nem bizonyult fejlődőképesnek, nem lehetett a gyakorlatban használni, és megjelent az eszperantó, amely igen sok hívet elcsábított a volapüktől.


A nyelv sikereit Franciaországban és Németországban érte el. Az első nyelvtervezet volt, amely hazánkban is visszhangot váltott ki, jelesebb művelői: Bánfi György és Pozder Károly.


1887-ben alakult a Volapük Akadémia (Kadem Bevünetik Volapüka), vezetői August Kerckhoffs, Woldemar Roserberger és Arie de Jong voltak, de mind a nyelv megreformálására törekedtek.


A cikkhez még nem tartozik egyetlen hozzászólás sem!
Legyen Ön az első! Hozzászólás írásához kattintson ide!


Kapcsolódó cikkek
Cikk-ajánló
Adatbázis informácikó
Feltöltöttség:
46%
Összes publikáció:
27.378
Politika:
4.183
Gazdaság:
4.597
Kultúra:
3.840
Tudomány-t.:
3.429
Sport:
4.354
Bulvár:
5.022
Kincskereső:
436
Páholy:
64
Blog:
230
Összes kép
37.374
Cikkekhez kapcsolódó képek:
37.010
Privát huszadik század képek:
364
Regisztrált felhasználók:
4.183
Fórum témák:
187
Fórum hozzászólások:
847
Cikk hozzászólások:
98