A történet valójában egy floridai kisvárosban kezdődött, ahol egy John Gorrie nevű fiatal orvos praktizált.

Az 1841-ben éppen tetőpontján lévő sárgaláz-járvány kellős közepén kapott állást Apalachicolában (Florida). Mikor azt látta, hogy a járvány a hidegebb hónapok beköszöntével gyorsan enyhült, arra a következtetésre jutott, hogy a kór legyőzésének kulcsa valószínűleg a hőmérséklet.

Úgy gondolta, hogy ha a kórház falain belül mesterségesen előidézi és fenntartja a kívánatos feltételeket, a betegség magától elmúlik. 1844-ben publikálta feltevéseit a "Commercial Advertiser" c. lapban. Cikkének címe: A maláriás betegségek megelőzéséről.

Az általa ideálisnak tartott hőmérséklet eléréséhez egy sajátos szerkezetet konstruált, egy jégtáblás hűtésű szellőztetési rendszert. A város vezetése kezdetben támogatta, ám egyre nehézkesebbé vált a kellő mennyiségű jég beszerzése. Ekkor döntött úgy, hogy megpróbálja a szükséges jégmennyiséget mesterséges úton előállítani.

A szerkezet működésének egyik alapelve ma is változatlan: a gázok hirtelen kiterjedésükkor hőt vonnak el a környezettől. A gyors kiterjedés eléréséhez érdemes először összenyomni, majd hagyni hirtelen normál állapotra kitágulni a gázt. Gorrie természetesen a legkönnyebben hozzáférhető gázzal dolgozott: a levegőt nyomta össze egy hengerben, amely persze gyors összenyomás esetén alaposan felmelegszik.

Gorrie egy szelepen keresztül a felmelegedett levegőt hideg víz befecskendezésével lehűtötte. A kiáramló levegő így olyan mértékben lehűlt, hogy képes volt egy hideg vízzel teli tartály körül elrendezett spirálcsőben áramolva jégtömbbé fagyasztani a vizet.

Szerkezetének másik változata a tengervíz/édesvíz különböző fagyáspontjának kihasználásán alapult. A levegő - kitágulva egy sós, tengervízzel töltött tartályban - a tengervizet (-5)-(-6) °Cfok körüli hőmérsékletre lehűti. A tartályba ezután normál édesvizet vagy esővizet tartalmazó kis fémdobozokat merített, amelyben a víz megfagyva jégkockákat eredményezett.

A megoldást olyan módon alakította ki, hogy egy elsődleges erőforrásra kapcsolva, értve ezen egy akkor már hagyományosnak mondható gőzgépet, a szerkezetet folyamatos üzemben lehetett tartani, azaz jeget gyártott.

A műszaki megoldás terveit Willis Haviland Carrier, amerikai fiatalember készítette. A világ ma őt tekinti a légkondicionálás feltalálójának.

Az elkészült modell ugyan nem volt tökéletes, de a gyakori rendellenességek és tömítetlenség miatti leállások ellenére nagy mennyiségben állította elő a jeget.

A Gorrie-t foglalkoztató problémák természetesen tovább éltek. A jéggyártó gépezet mechanikai működési elvein alapuló, egy hatékony hűtőgép megalkotásához szükséges módosításokat tartalmazó megoldást az USA-ban 1860-ban szabadalmaztatta a francia Ferdinand P. E. Carre (ammóniaabszorpciós rendszer).