Van a khinai irodalomnak, a mely sokkal gazdagabb, mint általában hinni szokták, egy terméke, melynek czíme "Haiao-Lin-Kuang" vagyis a "Nevetés Könyve", mely Pekingben nyomtatásban is megjelent.

Ezt a művet a khinaiak nagy becsben tartják. Csupa adomák, élczek, tréfák vannak benne, melyek közt nem akad olyan, hogy nálunk is általánosan ismeretes, sok azonban érdekesen jellemzi a khinai nép gondolkozása módját. Ebből a könyvből közlünk itt, angol forrás nyomán, néhány adomát.

Két ember, Csung és Kung, melegszik a nyitott kályha mellett, Csung, a ki nagyon nyugodt, de még nagyobb mértékben beszédes férfiú, így szól Kunghoz, a ki meg felettébb heves vérű:
- Kedves Kung, van egy dolog, a mit nagyon szeretnék neked megmondani. Egy oly körülményre vonatkozik ez, a melyet már régebben észrevettem és veled közölni kívántam. De szem előtt tartva, hogy téged kissé heves és czivakodó embernek tartanak, haboztam, hogy szóljak-e vagy sem?

Végre is meggyőződtem, hogy ha hallgatok, ártok vele neked s ezért elhatároztam, hogy engedélyt kérek tőled, hogy szóljak róla.

- Mi az Csung? - kérdi a másik.
- Ég a ruhád, Kung barátom, - felel nyugodtan Csung.
- Az ördög vigyen el - kiált Kung dühösen felugorva s látván, hogy a fele ruhája már elégett, - hát nem tudtál előbb szólni?
- No lám! Milyen heves ember! - mormogta Csung, a mint tovább ment. - Valóban igaz, a mit róla beszélnek!
Ehhez hasonló az az adoma az angolról, a ki habozik szomszédját az égő ruhájára figyelmeztetni, mert nincs neki bemutatva.

A másik adoma ez:

Egy emeber, a ki tehenet lopott, kalodába kerül. Egy arra menő, látva sanyarú helyzetét, így szól neki:
- Mit tettél te, pajtás?
- Oh, semmit. Találtam egy kötelet az utczán s fölvettem.
- De hát ezért csak nem büntetnének ilyen sulyosan?
- Igen ám, csakhogy a kötél végén egy tehén is volt!
Ezt meg a czigányról beszélik nálunk, a ki lovat lopott.

A harmadik adoma olyasféle, a milyenekkel nálunk a rátótiakat csúfolják.

Fontos és sürgős izenetet bíztak egy emberre, s hogy gyorsabban megjárja az utat, jó lovat adtak alája. Hát látják azután, hogy gyalog bandukol az uton, maga után vezetve a lovat.
- Mi a mennkőt csinálsz te? - kérdik.
- Gondolkoztam rajta - felel ez - és rájöttem, hogy hat lábbal nagyobb utat tudunk bejárni, mint néggyel.

Ez a három adoma változataiban régesrég s talán az egész világon el van terjedve. Vannak azonban az említett könyvben olyan adomák is, melyek szintén néhány ezer évesek ugyan, de másutt nincsenek elterjedve, úgy hogy ezeket egészen a khinaiakénak tarthatjuk.