A német követnek meggyilkolásáról érkezett biztos hír hatása alatt Vilmos császár nyomban nagyobb csapatot küldött Khinába s a messze távolba vitorlázó katonáknak beszédet mondott.

II. Vilmoscsászár julius 2-ikán Wilhelmshafenben szemlét tartott a Khinába induló csapatok fölött. A császár és a császárné nyitott udvari hintóban érkeztek meg a gyakorlótérre. A császár ez alkalommal következő beszédet mondotta a csapatokhoz:

"A béke kellő közepébe vetették bele a háboru gyujtó fáklyáját, reám nézve, sajnos nem váratlanul. Hallatlan vakmerő és kegyetlenségével borzalmat keltő gazság érte és ragadta el derék képviselőmet. A német birodalmat kigunyolták.

Ez példás büntetést és bosszut követel. A viszonyok iszonyatos gyorsasággal komolyra fordultak és amióta titeket fegyverre szólítottalak, még komolyabbak lettek. A mit eddig a tengerészeti gyalogság segítségével reméltem helyreállítani, most olyan sulyos föladattá vált, a mely csakis valamennyi czivilizált állam egyesült csapattesteivel oldható meg.

Igy küldtek ki bennetek most az igazság megtorlására, és nem nyugszom addig, míg a német zászló, a többi magasságok zászlaival együtt diadalmasan együtt nem fog lebegni a khinaiak fölött és Peking falain kitüzve a béke föltételeit nem diktáljuk a khinaiaknak. Jó bajtársi viszonyban kell élnetek mindazokkal a csapatokkal, a melyekkel ott találkoztok, oroszokkal, angolokkal, francziákkal és akármilyen nemzetiségüekkel. Mind egy dologért küzdenek: a czivilizáczióért."

A Wittekind és Frankfurt szállítógőzösök julius 3-ikán reggel a lakosság lelkes tüntetése mellett elindultak. A császár, a császárné és a többi fejedelmi személyek a Hohenzollern yachtól nézték a hajó elindulását.

Vilmos császár az idegenek érdekében

Vilmos császár julius 16-ikán táviratot intézett a czirkáló-hajóraj fönökéhez, a kisocsaui német kormányzóhoz, a santungi khinai kormányzóhoz, hogy császári szavára kötelezi magát hogy az ez idő alatt Pekingben bezárt bármely nemzethez tartozó minden idegenért, kit élve átadnak valamely német vagy más idegen hatóságnak, ezer taelt fizet annak, ki a kiadatást kieszközöli. A császár elvállalt minden költséget is, melyet ez igéretének Pekingben való hirüladása okoz. (Egy tael 6-7 korona különböző vidékek szerint.)

Erre Santung kormányzója ezt válaszolta: "Kezdettől fogva legnagyobb aggodalomban voltam a Pekingbe szorult Európaiak miatt. Ismételten próbáltam kémeket küldeni és segítséget küldeni nekik, de nem sikerült. Most a Pekingbe szolgáló utak mind tele vannak lázadókkal és minden intézkedés csak még kevesebb kilátást nyújt a sikerre. Mindazáltal teljesíteni fogom kötelességemet és minden lehetőt elkövetek, hogy az európaiaknak segítséget vigyek."

Németország készülődései

Vilmos császár most a hadi kikötőkben tartózkodik, hol Wilhelmshaferben, hol Kielben. A Kurfürst Friedrich Wilhelm hadihajó julius 8-ikán indult Khinába Kielből. A császár ennek legénységéhez is beszédet intézett s többi közt ezt mondta:
"Bosszúljátok meg a kiontott német vért. Kíméljétek az asszonyokat és gyerekeket. Nem fogok addig nyugodni, a míg a khinaiakat le nem verem és vérlázító tetteiket meg nem bosszúltam."

A német szárazföldi csapatok julius 19-ikén szállnak hajóra Wilhelmshaferben. Öt nagy torpedó-hajót is küldenek Khinába.