Magyarországon Torontálmegyében uralkodnak némileg hasonló viszonyok, de mégsem olyan ijesztők, mint Horvátországban.

Semmi kétség, hogy hosszu évekig tartott közigazgatási mulasztásoknak kellett ott előfordulni, a hol akkora adóhátralékok szaporodhattak fel. Most már olyan helyzet állott elő, hogy a pénzügyminiszter sem tud mást javasolni, mint az összes hátralékok megvizsgálását s annak kimondását, hogy a földmives nép adóhátralékából csak annyi hajtandó be, a mennyit az képes megfizetni. Ez a hátralékok nagyobb részének elengedésével egyértelmű.
Ha ez az elszomoritó állapot csak Horvátország egyes szegény részeiben fordulna elő, akkor talán nem volna valami nagyon aggasztó. De egynek kivételével Horvátország valamennyi vármegyéjében előfordul, a mi azt engedi sejtetnünk, hogy itt nem csupán közgazdasági, hanem politikai okok is forognak fenn.

A miniszteri előterjesztés arra a föltevésre jogosit bennünket, hogy Horvátországban az egész adókezelési szervezet annyira meg van romolva, hogy alapos átalakitása el nem odázható. Horvátországban különben is mintegy egy harmadával kisebb a földadó, mint nálunk, és ime azt látjuk, hogy ezt a kisebb adót sem fizetik, s a pénzügyi közegek tehetetlenek az adóhátralékosokkal szemben, mert 303 adóközségben adóban elárverezett 8435 katasztrális holdat maga a kincstár vett meg 72.389 frt árban, tehát tiz forint sem jött be katasztrális holdanként, az adóhátralékból pedig 79 százalék fedezetlen maradt. Itt csak legfőbb vonásaiban adtuk képét egy mélyen gyökerező bajnak, melyről előreláthatólag igen sokat fognak beszélni a következő hetek pénzügyi vitáiban.