Az athleták jubiláris ünnepélye alkalmából tartott verseny az Orczy-kertben folyt, a hol a Ludoviceum parancsnokának jóvoltából a versenyeit szokta tartani a Magyar Athletikai Club.
Derült, napfényes időben szép közönség jelenlétében ment végbe a verseny. A mint egy-egy délczeg athleta a club sárga-kék dresszében megjelent a küzdőtéren, hogy kivívja a dicsőséget, a férfi és női közönség élénk tapsa fogadta.

A programmon ugyanazok a versenyszámok szerepeltek, a melyekben a huszonöt év előtt a M. A. C. bajnokságaiért küzdöttek az akkori athleták.

A 100 yardos síkfutásban Koppán Pál lett a győztes, a ki a párisi Olympiai versenyen is emberül megállta a helyét. A mint a döntő versenyben sorba állottak a fiúk, mindenki izgatott lett, maguk a champion-jelöltek is. Csakhamar eldördült a versenyindító jeladó pisztolylövése.

- Start! hangzott mindenfelől.
A versenyzők megindúltak. Mintha nyílból lőtték volna ki valamennyit.
- Szorítsd! Ne hagyd magad! bíztatták a kollégák, mindaddig, míg a verseny el nem dőlt.

A rúdugrásban Kauser F. Jakab nyerte az első díjat, a kinek a neve szintén ott szerepelt a párisi Olympia verseny programmján.

A handicap (térelőnyős) sulydobási versenyben Kauser Árpád lett a győztes, túl tett Porteleky László dr.-on a ki valaha legerősebb volt a sulydobásban az athleták között.

A magasugrásban Zimburg Erviné, a 120 yardos gátversenyben Kirchknopf Ferenczé, a két angol mérföldes síkfutásban pedig Brédl Pálé lett az első díj.

Nagyon érdekes volt a verseny utolsó száma, az ökölvívás Zlinszky István és Gräfl Károly között. Ez a minden ízében angol viaskodás tele volt humorral és komikummal. A közönség nem győzött eleget kaczagni rajta.