Karácsony ünnepe. A szeretet ünnepe már régen nem csupán a családok ünnepe, hanem a szegényeknek, a nyomorgóknak, az árváknak és elhagyottaknak is enyhűlése. Évről-évre nagyobbodó figyelemmel fordul a jótékonyság ezen az ünnepen a szerencsétlenek felé.

Az idei mostoha esztendőben a javulás nélküli keresetnélküliségben a kemény, nagy hidegben, mely hetek óta tetézte az inséget, és a szegénység keserveit, mely az ünnepekre ismét egész szigorával fordult vissza, ebben a szomoru időben a szive irgalmára és filléreire valóban állandó a szükség mindenfelé az országban.

Az ünnepnek hagyományos hangulata, sugárzó fénye azonban nem hiányzott most sem. A kereskedők kirakata hetek óta pompázott már, a családi tűzhelynél és gyerekszobában fölgyultak a gyertyácskák.

A posta tömérdek csomagot szállított s az utczán ezrivel lehetett látnia vastag papirba kötött csomagokkal sietőket, s a czégek szállító kocsijai vitték szerteszét a hintalovakat, a vázákat, a papirból készült nagy pálmákat. Az aszfalton rongyos kis lány, beburkolt szegény asszony kínál egyszerü csinált virágokat, zöldlevelü füzéreket, czifrán felöltöztetett babát.

Este hét óra után a fővárosnak szokatlan nagy utczai forgalma hirtelen elcsöndesedett. Nyolcz órakor megnéptelenültek az utczák, a villamos kocsik is eltüntek. A kávéházak, sörházak nagy ablakainak homályossága mutatta, hogy ott belül sincsenek sokan.

A házak ablakai azonban mindenütt fénylettek, a családi ünnep megkezdődött. Valamint folyt a jótékonyság ünnepe is az árvaházakban, a gyermekkórházakban, az előljáróságoknál, a hol szénre osztottak ki utalványt.

A fővárosi közkórházakban az idén is a szamaritánus egyesület állított karácsonyfákat, s több helyen az egyesület hölgyei végezték az ajándékosztást. A magyar gazdasszonyok országos egyesületében, a városi Erzsébet leányárvaházban, a protestáns árvaházban már délután megkezdődött az ünnep. Minden jótékony egyesület előre kiválasztotta, hogy hol tegye ünneppé az ünnepet. Szegény iskolás gyermekek százai jutottak téli ruhához.