Tudvalevőleg a volt kereskedelmi miniszter engedélyt adott a Bettelheim Miksa és Társa budapesti diszműáru cégnek, hogy vasúti állomásokon magyar gyártásu árucikkek elárusitására kizárólagos joggal árucsarnokokat létesitsen.
Rendeletére a MÁV igazgatósága 30 pályaudvaron szükséges helyiségeket a cégnek díjtalanul bocsájtott a rendelkezésére. Ez az ügy nagy port vert fel az érdekelt fővárosi és vidéki kereskedők körében.

A kereskedelmi és iparkamarák sorra óvást emeltek a kizárólagosság ellen és arra kérték a minisztert, hogy az engedélyt vonja vissza.
Amint értesülünk, hogy miután a fővárosi hasonnemű kereskedők, dacára a kereskedelmi kormány többszöri felszólításának, magyar házi- és kisipari cikkeket nem akartak raktáron tartani és árusitani, kénytelen volt ezen módhoz folyamodni, hogy a magyar iparcikkek nagyobb mérvben terjeszthetők legyenek. Kijelenti egyszersmind a miniszter, hogy azon esetben, ha látja, hogy a fővárosi nagykereskedők a magyar termékeket fogják előnyben részesiteni, a Bettelheim-céggel kötött szerződés leteltével a kamarák kérelmét megfontolás tárgyává teszi.

Nem igen hisszük, hogy a kereskedőket a miniszter ezen válasza ki fogja elégiteni.
Elég baj az, hogy ilyen fontos dologról a közvetlenül érdekeltek csak post festa értesülnek. Nem egy példáját látjuk annak, hogy a kormány saját hatáskörében az érdekeltek minden megkérdezése nélkül intéz el oly ügyeket, melyeknek mikénti elintézésére kizárólagosan ez utóbbiak volnának hivatva az irányt és utmutatást megadni. Igy történik aztán, hogy a tárgyalthoz hasonló monstruozitásokkal lepi meg az érdekelteket.