A Magyar Nemzeti Múzeum tulajdonképeni alapja s mai is egyik legbecsesebb osztálya a könyvtár. Tudvalevő, hogy gróf Széchenyi Ferencz alapítványa magyar és magyar érdekű könyv-gyűjtemény volt s ezt a magyar jellegét a múzeumi "Széchenyi Országos Könyvtár" megőrizte ma is.

Nemzetmúltunk leggazdagabb forrásai közé tartozik e réven a Múzeum könyvtára s magában foglalja irodalmunk régi és új termékeit is, a mily teljesen csak lehet.

A tudósok, az érdeklődő közönség nagy számmal látogatják olvasótermeit s most, midőn legbecsesebb kincseiből állandó kiállítást rendezett a jubileum alkalmából, e kiállításnak is sok nézője van.

A Múzeum könyvei tiz teremben és helyiségben vannak osztályozva. Két termet foglalnak el ezenkívül a kéziratok, három helyiség jut a hírlapoknak, hat terem és szoba az oklevelek és családi levéltárak elhelyezésére szolgál, kettőben pedig a törvény rendelte nyomdai köteles példányok ügyeit intézik.

Mindannyi közt legdíszesebb az úgynevezett Széchenyi-terem. Ez a könyvtár díszterme. Bútorzata 1865-ben készűlt a magyar hölgyek adományaiból, a kik erre a czélra bizottságot alakítottak volt 1859-ben.

A termet faragott burkolat fedi, falait nagy üveges szekrények veszik körűl, melyekben középkori kéziratainkat és incunabulumainkat őrzik. Legfőbb dísze az a művészi keretbe foglalt arckép, mely az alapító Széchenyi grófot ábrázolja és Ender Jánosnak 1823-ban készűlt festménye.

A Múzeum olvasó-terme nyolczvan vendéget tud befogadni. Külön helyiség van a hirlapolvasók és a tudományos kutatást végző szaktudósok számára. Összesen mintegy száz olvasó foglalkozhatik egyszerre a helyiségekben. A látogatottság ehhez képest tekintélyes.