Dtum
Login with Facebookk
1903 | Április

Náday Ferenc negyven éve a színpadon

NEGYVEN ÉVIG a művészetnek élni oly módon, hogy úgyszólva nyomtalanúl suhanjon el vállunkon az idő, keveseknek adatik. A negyven év, - a melyre még a törvény is a munkásság véghatára bélyegét üti, - a közszolgálat minden terén vásit és rokkantakat teremt. A művészet az, a mi örökifjan tartja a lelket. Csakhogy ezt se minden egyes hívének adja kedvezésűl a sors.

 

Választottjai vannak. Nem a mesterembereké, nem az iskola sablonos neveltjeié a kiváltság. Belefásúlnak azok is idő ellőt a művökbe. A választottak természeti adományúl nyerik a lelkületet. Ezek közé tartozik Náday Ferencz, a hatvanas, a ki egy harmincz éves ember ruganyosságával mozog most is a szinpadon.


Nem végzett ő azokra a csábitó deszkákra képesítő semmiféle szakiskolát. Mint serdülő ifjú teleszítta magát azzal az illattal, a mely a főváros egyetlen magyar szinháza nagy mestereinek lelkületéből áradt, még a nehéz időkben. Jókainé, Egressy Gábor, Tóth József, Szerdahelyi Kálmán fáklyafénye világolt.

 

Az ifjút ragadta a fény, kábította az illat. Valami műkedvelői előadásban tapsot is aratott. Az sarkalta a vágyát s biztatta a bizonytalan útra. Hiába volt a szülők ellenzése, érettségi vizsga s nehány év egyetemi év is. Pandekta, jogtörténet a sutba kerűlt és husz éves korában a "Hazafiság a Nemzetiségnek" jeligével dolgozó budai szinháznak tagja lett.


A mai idők embere mosolyra fakadna, ha valamelyik alakuló szinház ezzel a jelszóval nyitna kaput. Ma az idegizgató borsos fűszer csalétke a czég. Valami gonosz hamarsággal telepítettük a budai Múzsa-templom utódjaiúl tekinthető szinházainkba a külföldi termékek salakjának az alját.

 

Iróra, szinészre egyként mételyezőn. Volt a "hazafiság a nemzetiségnek" jelszóban is hangzatos szólam, de valami igaz jelleget is kölcsönöztek annak az idők. A negyvenkilenczediki eseményeket követő tizedik év hajnalderengést hozott reánk. A szabadabb lélegzés egyik jele volt a czég. Magyar szinházat pártolni, magyar szinésznek beállni abban az időben mást jelentett, mint manapság.

 

Ma sok részben kenyérkereset és vállalkozók üzleti érdekeinek kénytelen szolgálata. Akkor az ideálizmus ellenállhatatlan hóbortjának tekintette a közfelfogás. Ma előkelő szülők úgy adják gyermekeiket szini-iskolába, mint akár a tanitó-képezdékbe. Akkor a szinpadra lépés egyértelmű volt az otthonszakítsásal. Eszme ragadta a pálya felé a lelkesülőt.


Ezekben az időkben állt be szinésznek Náday Ferencz. A főváros jobboldali partján, az 1860-ik évet megelőzőleg hatvanöt évig nem hangzott szinházban magyar szó. Molnár Györgynek, a nagy műveltségű és kiváló drámai tehetséggel megáldott, de modorossága miatt soha teljesen érvényre jutni nem tudó szinésznek vállalkozása élesztette föl azt.

 

Ő vitte szinpadra a húsz éves Náday-t, a kinek azonban egész szinházi pályafutása tulajdonképen véve a "Nemzeti Szinházra"-ra esik. Teljesen annak a neveltje ő. A vidéken kóborlástól megmentette a sors. Alig félévig tartó operett-dalolás után abba szinházba került, a hol most negyven éves munkásságának megérdemlett elismerését élvezi.

 


Nem ismerem személyes megfigyelésből iskolaéveit. Azt az időt értem, a mikor még nehezen jut szerepekhez a szinész. Minden igaz tehetségnek legküzdelmesebb korszaka. A régiek mintegy kiváltságos tulajdonúl féltékenyen őrzik alkotásaikat, az igazgatók húzódoznak érzékeny húrok érintésétől s ezen a réven aztán csak kínos böjtöléssel jut térhez a jogosult várakozó.

 

A Nemzeti Szinháznak föltétlenül szakítani kellene ezzel. Különben elvész az egyéni jellege. Ma már nem önmaga neveli utónemzedékét. Más intézetektől vett kölcsönzés útján pótolja hiányait. A fölfrissittő elem kétségtelenűl új életet ad; de kizárólagos rendszernek nem üdvös. Idegen légkörrel keveri az emelkedettebb szellemet és összhangtalanság szülője lesz.


Náday tetőtől talpig a régi Nemzeti Szinház neveltje. Lelkület, érzés, mozgás, megjelenés és az öntudatos művész mérséklete egybe olvad benne annak a finom légkörnek tolmácsolásaúl, a melynek az ország első műintézetéből hivatásszerűleg áradnia kell. A hetvenes évek elejétől fogva figyelemmel kisérem őt. Kész színész volt már akkoriban. Nem emlékszem, hogy valaha megütődtem volna jó izlést bántó egyetlen testmozdulatán. Szerepének sikamlós oldalaira soha se késziti elő a hallgatót, hangsúlynak nyoma sincs; átsiklik ő finomúl azokon a mozzanatokon.


A tapsot hozó hálás részletekre lesés gyöngéje se bántja. Nem csinál meg külön-külön egy-egy momentumot. Észrevétlenül egymásba olvasztja a részleteket az alakítása alatt álló karakter egészének hű kidomborításáúl; a művészet egyetlen jogosult feladatát az összhangot szolgálva ez által.


Nem a szenvedélyek, nem a viharzó érzések visszaadására van teremtve az ő művészi egyénisége. A kifogástalan világfi, a salon-ember az ő eleme; mindazok az egyéniségek, a melyek finom gúnynyal párosúlt elmeélük révén érvényesülnek a parketteken. Mintegy huszonöt-harmincz évvel ezelőtt a könnyű s kissé léha első ivású gavallérokat kinövéseik s pökhendi elkapatottságuk minden árnyalatával páratlanúl élethűn tudta megeleveníteni.

 

Nem láttam én sehol még a francziákat is beleérte, olyan Alfonse úr-at és Sardou ŤCyprienneť-jének olyan Ademár-ját, mint a minőt ő a szinpadra hozott. Az egyik egy romlott sivár lelkű, a másik pedig egy együgyüen elkapatott, öntetszelgő ifjú lovag. Az előbbi egy nálánál jóval idősebb, egyebekben aranylelkű polgárasszony gyöngeségén élődik, a másik meg ellenállhatatlannak tartja magát. Alfonse úr aztán szégyenszemre rajta veszt. "Ademár" meg a nevetségesség kiábrándítottja lesz. Az egyikben az üres léleknek a becsületérzést vállvonogatva fitymáló nemtörődömségét, a másikban meg az ellenállhatatlanság naiv képzelgésének humoros oldalát juttatja érvényre.


Az idő csakhamar meghozta igazi szerepkörét. Azt, a melyben meg is gyökeresedett, s a melytől aztán művészi egyénisége nyerte a maradandó jelleget. A nyugodt, higgadt, biztos fellépésű, harmincz éves salonember minta-megalkotója lett a szinpadon. Nem a mély érzésű férfié, akinek tekintetéből a melankholia borongása sugárzik s a ki külsőségek érvényesitésre többnyire félszeg, hanem az a kifogástalanúl öltözött.

Ruganyosan mozgó, éllel beszélő, sima szavú szalon-ügyeskedő lett az eleme, a ki a merész tekintetével s a szellemeskedés fegyvere mellett ép a tökéletességig érvényesített formaérzékével aratja nők körében a diadalait.


Művészeti fejlődésnek ezt a fázisát követte az agglegény: a harmincz-negyven év között mozgó előkelő műveltségű finom solo-férfiak typusa. Ezek jellegzetes alakok. Férfiköben cynizmussal vegyes gúny ül az ajkukon. Látszólag fáradtak a beszédre. Tudnak értelemmel hallgatni s csak időnként szakít meg egy-egy éles vágásuk léha, dicsekvő fecsegéseket.

 

Nők körében átalakúl ez az egyéniség, a mely korra tualjdonkép öregnek nem öreg, fiatalnak nem fiatal. Nálunk a "javakorban lét" gyöngéd jelzője jut nekik. Nők körében nagy mesterkedők. Nem udvarolnak és mégis udvarlók. Két fegyverük van erre. Az egyik a nevetségességtől óvakodás, a másik a szivjóságból fakadó önzetlenség oly módon való színrehozatala, hogy forrásának aranytisztasága révén kábuljon el az áldozatuk.

 

Ártatlan kedélyű leányokat és csalódott fiatal asszonyokat jelöl ki számukra a modern társadalmi dráma két nagy mestere: Dumas és Sardou s nyomukon a szellemes Pailleron is. Az ő alkotásaik finom légköre képezi Náday Ferencznek, mint az úgynevezett javakorabeli érdekes alakok személyesítőjének művészi otthonát.

 

Könnyen folyik ajkáról a szó, mozgása taglejtése keresetlen és pompásan érvényesiti a szenvtelenség hangját fiatal teremtésekkel szemben, hóditási eszközűl. Természetesnek találja a néző, hogy Geneviéve a Párisi-ban, Moisand Mártha az Egér-ben egyéniségének hatalma alá kerül.


Sok különböző téren mozgott negyven év alatt. Játszotta Shakespeare és Moliere egy-egy alkotását, Bánk-bánban Ottót, Vasgyáros-ban a czímszerepet, és mindenben jelentékenyet alkotva; művészi egyéniségének kidomborított jelleget adó szerepköre azonban a szalon-élet terén gyökerez. Ebben  őt, mint Dumas "Nők barátjá"-nak főszereplőjét, De Ryone-t, április 1-én a Nemzeti Szinház és a közönség kitüntető rokonszenve tapsokkal.


Náday Ferencz a maga szerepkörében valóságos mintakép arra a jövő nemzedékre, a melyik a nyomába törekszik. Túlzásoktól, modorosságtól teljesen ment, egyszerű, természetes játék jellemzi őt, izléssel párosult művészi-mérséklet vonúl át minden mozdulatán s mindig a jellem egészének kidomboritását szolgálja a lénye.

<<
<
1
2
3
>
>>
Megosztás:

A cikkhez még nem tartozik egyetlen hozzászólás sem!
Legyen Ön az első! Hozzászólás írásához kattintson ide!


Mini galéria
Náday Ferencz Náday Ferencz Náday Ferenc, mint Krisztyán Tódor
Cikk-ajánló
Katakombák Katakombák
A keresztényüldözésnek borzalmat keltő emlékei a katakombák, ezek a...
A villamosforgalom gyorsítása
Mindkét megépítendő új hídnak az a főjelentősége, hogy egyrészt a...
Helyzetkép választások után Helyzetkép választások után
Akkora izgalommal és feszültséggel aligha néztek még nemzetközi...
Édesapám Édesapám
Édesapám harminc évvel ezelőtt kirándult egyszer Lányfaluba és ott...
Az uj tőzsdeadót a békebeli kulcs ötszörösében állapitják meg Az uj tőzsdeadót a békebeli kulcs ötszörösében állapitják meg
Bud pénzügyminiszter e hét végén a mezőgazdaság és az ipar körébe...
Ferenczy Károly festőművész képei a Nemzeti Szalonban Ferenczy Károly festőművész képei a Nemzeti Szalonban
A Nemzeti Szalon ismét gyűjteményes kiállítást rendezett egy magyar...
Amundsen visszatérése északsarki expedíciójáról Amundsen visszatérése északsarki expedíciójáról
Amundsen, aki repülőgéppel akarta megközelíteni az északi sarkot és e...
Lila Ákác Lila Ákác
Ez a címe Szép Ernő regényének és színdarabjának. Én ugyan jobban...
A szövetség bársonysapkái A szövetség bársonysapkái
A szövetség bársonysapkáit mult vasárnap este osztották ki...
Adatbázis informácikó
Feltöltöttség:
46%
Összes publikáció:
26.214
Politika:
3.984
Gazdaság:
4.399
Kultúra:
3.776
Tudomány-t.:
3.429
Sport:
4.144
Bulvár:
4.659
Kincskereső:
436
Páholy:
53
Blog:
221
Összes kép
37.144
Cikkekhez kapcsolódó képek:
36.780
Privát huszadik század képek:
364
Regisztrált felhasználók:
3.984
Fórum témák:
109
Fórum hozzászólások:
650
Cikk hozzászólások:
98