Az a tiz éves fiucska, ki közelebb a budapesti Vigadó nagytermében mutatja be művészetét, a legritkább tünemények közé tartozik. Csodagyereknek mondhatnánk, ha már annyira el nem koptatták volna ezt az elnevezést, minduntalan alkalmazva olyan kedőkre is, a kiknek összes kiválósága csak a technikai ügyesség korukhoz képest magas fokában rejlik.

A mi kis Vecsey Ferink, ki közelebb Berlinben ragadta el hegedűjátékával a művészvilágot és nagyközönséget, már most is jóval több az ilyen csodagyereknél. Nála nem a hallás finomsága s a kéz bámulatos ügyessége kelti föl a figyelmet, hanem az a mód, melylyel a legnehezebben tolmácsolható zeneszerzők műveibe is be tud hatolni és a maga igaz valójában mutatja azt, a kit interpretálni akar.

Az ilyen tehetség a legritkábbak közé tartozik s még akkor is bámulatot kelt, ha tudjuk azt, hogy olyan családból ered, a melyben a zene kedvelése és ápolása hagyományos. S a Vecsey Feri családja ilyen család. Atyja maga is kitünő hegedűs, anyja a zongora-játékban jeleskedik, anyjának nővére, Waldheim-Frommer asszony pedig mint hangverseny-énekesnő Berlinben és Rotterdamban keltett feltűnést.

A kis Feri szülei házában kora gyermekségétől fogva hallhatott jó kamara-zenét s mint öt éves gyermek már játszott magyar dalokat kicsiny hegedűjén, csak hallás után, mielőtt zenei oktatásban részesűlt volna.

Atyja ekkor fogott hozzá kiképzéséhez, 1901-ben pedig az ismert virtuóz és zenetanár, Hubay Jenő kezei alá kerűlt s olyan bámulatos haladást tett, hogy 1903-ban a zeneakadémia záró-vizsgálatán már a legilletékesebb művészek, mint "kész művész"-ről beszéltek a kis Vecseyről.

Ekkor támadt a miss Izadora Duncan külföldi körútjáról jól ismert impresszariónak, Grosz Sándornak az a szerencsés gondolta, hogy a kis magyar viruózt a nagyvilágnak is bemutassa. A körút első megállapodási pontja Berlin volt.

A porosz főváros zenészeti körei a legteljesebb elismeréssel adóztak Vecsey művészetének s nem kisebb mester, mint a magyar születésű Joachim erősítette meg Popper Dávid itéletét, ki egy alkalommal úgy nyilatkozott, hogy hosszú művészi pályáján olyan hegedű-zsenivel még nem találkozott, mint a mi kis tiz éves virtuózunk.

A berlini zenekritikusok ép oly elimeréssel adóztak Vecsey Feri zenei intelligencziájának, mint mesteri technikájának. A ritka tüneményre maga II. Vilmos császár is kiváncsi lett; meghivta az udvarhoz, gyönyörködött játékában s a kis művsznek gyémántos melltűt ajándékozott elismerése jeléűl.

Nekünk, honfitársaink, most nyilik először alkalmunk arra, hogy művészetében nyilvános hangversenyen gyönyörködhessünk.