Dtum
Login with Facebookk
1903 | Január

Egy ismeretlen székely népballada

Népköltésünk dús tárházát, melyből annyi gazdagodása lett irodalmunknak, még épenséggel nem meritettük ki teljesen. Kivált Erdélyben, a székelyek közt, igen sok olyan dal él a nép ajkán, a melyet senkise jegyzett föl, a melyet a szájhagyomány őriz. De már nem soká. E régiségek napjai meg vannak számlálva.

 

Egy-egy ősi balladát már csak egyetlenegy faluban egyetlenegy ember tud. Ezek többnyire öreg emberek. Velök sirba hanyatlik a régi dal is a mely már nem a mai nemzedék szája íze szerint való.


Eltűnt korok költői erejét, nyelvbeli gazdagságát, sajátos ízlését s a mi fő: egész lelki világát tükrözik ez ősi hagyományok. Bennük a múltnak szelleme azon hamisítatlanúl, teljes közvetlenséggel szállott reánk, késő utódokra. Fontosságukat és érdekességüket ma már, mikor egy új tudomány, a népköltéstan (folklore) fokozódó figyelemmel fordúl ez emlékek felé, fölösleges volna bővebben fejtegetni.


De nem csak az ismeretlennek van itt becse. Nem kisebb jelentőségük van egy-egy már ismert népi költemény különböző változatainak, a milyen még sok található. E változatok egymást magyarázzák, egymást egészítik ki. Összehasonlításuk révén rájövünk az eltérő szövegek eredeti alakjára és meg tudjuk jelölni a népdalok vándorlásának útját, sok esetben következtetéseket vonhatunk a dal keletkezésének időpontjára, sőt olykor az ismeretlen szerzőt is kinyomozhatjuk.

 

Az ily irányú kutatásban nem kis segitséget nyújt a dallamok vizsgálata, mely magában véve is fontos, mint nemzeti zenénk előbbrevitelének egyik főfeltétele. A mellett a dallamok beható buvárlásától remélhetjük, hogy általa sikerül majd eloszlatni azt a homályt, mely még itt-ott a népköltés szabályai nevezetesen a nemzeti versidom körül uralkodik.

 

Ezért az újabbban föllendült népdalgyűjtés egyaránt gondot fordít a megelőző gyűjtések hézagainak pótlására s a régi költemények és tánczok dallamainak pontos számbavételére.


Gyűjtésemből, melyet évek óta folytatok e téren, egy székely népballadát kivánok ezúttal bemutatni. A három királyleányról szól ez s azt a tárgyat dolgozza föl, mely a magyarországi részeken egy népmeséből és Tompának a népmesén alapuló földolgozásából ismeretes, azonban mint népballada eddig seholsem került elő.

 

Én három helyen találtam meg a Székelyföldön, Udvarhelymegyében. Tárgyánál és költői szépségeinél, valamint ismeretlen voltnál fogva a költemény rendkivül érdekes. Dallama a Nemzeti Múzeum néprajzi osztályában őrzött eredeti fonográf-hengerek közt van meg. A dallamokat a Múzeum, a szövegeket a Kisfaludy-Társaság megbizásából és támogatásával gyüjtöttem. Ime a népballada:


A három kiályleány

Elindul a három árva
A három kis csiporkával
Az erdőbe eperszedni.
Az édes mamácskájoknak
Maradt volt sok drága gyöngye,
Azt oszszák vala útközbe.
Három árva azt egyezte:
Azé lészen a gyöngyöcske,
Ki teliszedi hamarább,
Teliszedi a csiporkát.
Kis Pendsóka teliszedte,
Azért két nénje megölte,
Bétették egy fa odvába,
Hazamentek hamarjába.
Kérdi tőlök édes apjok:
„Hol maradott kisasszonyka,
Kisasszonyka, kis Pendsóka?
Hárman mentek, kettenjöttök:
Kisasszonykám hol maradt el?
Jaj Istenem, merre menjek,
Hol keressem s hová menjek!”
Elutazott az erdőbe
Kis árváját keresésre,
Bétekint egy fa odvába:
Hát ott vagyon egy muzsika.
Nézegeti, ki is veszi
Gondolkozik, mit csináljon.
Bújába hogy’ muzsikáljon;
De csak mégis reáhúzza,
Szépen szól a kis muzsika:
„Húzzad, húzzad, királyatyám,
Édes felnevelő dajkám!
Én is voltam királyleány.
Királyleány, kis Pedsóka,
Már most vagyok kis muzsika;
Teli szedtem a csiporkám,
S a nénéim megölének,
Fa odvába bétevének,
Nem szánták volt a véremet,
Elvették az életemet,
Hogy kaphassák gyöngyeimet.”
Hazaviszi hamarjába,
Nagyobb nénje reáhúzza.
Szépen szól a kis muzsika:
„Ne húzz úgy, te nagyobb gyilkos!
Én is voltam királyleány,
Királyleány, kis Pendsóka,
Már most vagyok kis muzsika;
Teliszedtem a csiporkám,
S megöltetek ti gyilkosok,
Nem szántátok én véremet,
Elvettétek életemet,
Hogy kapjátok gyöngyeimet.”
Kisebb nénje reáhúzza,
Szépen szól a kis muzsika:
„Ne húzz úgy, te kisebb gyilkos!
Én is voltam királyleány,
Királyleány, kis Pendsóka,
Már most vagyok kis muzsika;
Megöltetek ti gyilkosok,
Nem szántátok én véremet,
Elvettétek életemet,
Hogy kapjátok gyöngyeimet.”

Közli: Vikár Béla

<<
<
1
2
>
>>
Megosztás:

A cikkhez még nem tartozik egyetlen hozzászólás sem!
Legyen Ön az első! Hozzászólás írásához kattintson ide!


Cikk-ajánló
Adatbázis informácikó
Feltöltöttség:
46%
Összes publikáció:
27.378
Politika:
4.183
Gazdaság:
4.597
Kultúra:
3.840
Tudomány-t.:
3.429
Sport:
4.354
Bulvár:
5.022
Kincskereső:
436
Páholy:
64
Blog:
230
Összes kép
37.374
Cikkekhez kapcsolódó képek:
37.010
Privát huszadik század képek:
364
Regisztrált felhasználók:
4.183
Fórum témák:
187
Fórum hozzászólások:
847
Cikk hozzászólások:
98