Dtum
Login with Facebookk
1903 | Január

Egy ismeretlen székely népballada

Népköltésünk dús tárházát, melyből annyi gazdagodása lett irodalmunknak, még épenséggel nem meritettük ki teljesen. Kivált Erdélyben, a székelyek közt, igen sok olyan dal él a nép ajkán, a melyet senkise jegyzett föl, a melyet a szájhagyomány őriz. De már nem soká. E régiségek napjai meg vannak számlálva.

 

Egy-egy ősi balladát már csak egyetlenegy faluban egyetlenegy ember tud. Ezek többnyire öreg emberek. Velök sirba hanyatlik a régi dal is a mely már nem a mai nemzedék szája íze szerint való.


Eltűnt korok költői erejét, nyelvbeli gazdagságát, sajátos ízlését s a mi fő: egész lelki világát tükrözik ez ősi hagyományok. Bennük a múltnak szelleme azon hamisítatlanúl, teljes közvetlenséggel szállott reánk, késő utódokra. Fontosságukat és érdekességüket ma már, mikor egy új tudomány, a népköltéstan (folklore) fokozódó figyelemmel fordúl ez emlékek felé, fölösleges volna bővebben fejtegetni.


De nem csak az ismeretlennek van itt becse. Nem kisebb jelentőségük van egy-egy már ismert népi költemény különböző változatainak, a milyen még sok található. E változatok egymást magyarázzák, egymást egészítik ki. Összehasonlításuk révén rájövünk az eltérő szövegek eredeti alakjára és meg tudjuk jelölni a népdalok vándorlásának útját, sok esetben következtetéseket vonhatunk a dal keletkezésének időpontjára, sőt olykor az ismeretlen szerzőt is kinyomozhatjuk.

 

Az ily irányú kutatásban nem kis segitséget nyújt a dallamok vizsgálata, mely magában véve is fontos, mint nemzeti zenénk előbbrevitelének egyik főfeltétele. A mellett a dallamok beható buvárlásától remélhetjük, hogy általa sikerül majd eloszlatni azt a homályt, mely még itt-ott a népköltés szabályai nevezetesen a nemzeti versidom körül uralkodik.

 

Ezért az újabbban föllendült népdalgyűjtés egyaránt gondot fordít a megelőző gyűjtések hézagainak pótlására s a régi költemények és tánczok dallamainak pontos számbavételére.


Gyűjtésemből, melyet évek óta folytatok e téren, egy székely népballadát kivánok ezúttal bemutatni. A három királyleányról szól ez s azt a tárgyat dolgozza föl, mely a magyarországi részeken egy népmeséből és Tompának a népmesén alapuló földolgozásából ismeretes, azonban mint népballada eddig seholsem került elő.

 

Én három helyen találtam meg a Székelyföldön, Udvarhelymegyében. Tárgyánál és költői szépségeinél, valamint ismeretlen voltnál fogva a költemény rendkivül érdekes. Dallama a Nemzeti Múzeum néprajzi osztályában őrzött eredeti fonográf-hengerek közt van meg. A dallamokat a Múzeum, a szövegeket a Kisfaludy-Társaság megbizásából és támogatásával gyüjtöttem. Ime a népballada:


A három kiályleány

Elindul a három árva
A három kis csiporkával
Az erdőbe eperszedni.
Az édes mamácskájoknak
Maradt volt sok drága gyöngye,
Azt oszszák vala útközbe.
Három árva azt egyezte:
Azé lészen a gyöngyöcske,
Ki teliszedi hamarább,
Teliszedi a csiporkát.
Kis Pendsóka teliszedte,
Azért két nénje megölte,
Bétették egy fa odvába,
Hazamentek hamarjába.
Kérdi tőlök édes apjok:
„Hol maradott kisasszonyka,
Kisasszonyka, kis Pendsóka?
Hárman mentek, kettenjöttök:
Kisasszonykám hol maradt el?
Jaj Istenem, merre menjek,
Hol keressem s hová menjek!”
Elutazott az erdőbe
Kis árváját keresésre,
Bétekint egy fa odvába:
Hát ott vagyon egy muzsika.
Nézegeti, ki is veszi
Gondolkozik, mit csináljon.
Bújába hogy’ muzsikáljon;
De csak mégis reáhúzza,
Szépen szól a kis muzsika:
„Húzzad, húzzad, királyatyám,
Édes felnevelő dajkám!
Én is voltam királyleány.
Királyleány, kis Pedsóka,
Már most vagyok kis muzsika;
Teli szedtem a csiporkám,
S a nénéim megölének,
Fa odvába bétevének,
Nem szánták volt a véremet,
Elvették az életemet,
Hogy kaphassák gyöngyeimet.”
Hazaviszi hamarjába,
Nagyobb nénje reáhúzza.
Szépen szól a kis muzsika:
„Ne húzz úgy, te nagyobb gyilkos!
Én is voltam királyleány,
Királyleány, kis Pendsóka,
Már most vagyok kis muzsika;
Teliszedtem a csiporkám,
S megöltetek ti gyilkosok,
Nem szántátok én véremet,
Elvettétek életemet,
Hogy kapjátok gyöngyeimet.”
Kisebb nénje reáhúzza,
Szépen szól a kis muzsika:
„Ne húzz úgy, te kisebb gyilkos!
Én is voltam királyleány,
Királyleány, kis Pendsóka,
Már most vagyok kis muzsika;
Megöltetek ti gyilkosok,
Nem szántátok én véremet,
Elvettétek életemet,
Hogy kapjátok gyöngyeimet.”

Közli: Vikár Béla

<<
<
1
2
>
>>
Megosztás:

A cikkhez még nem tartozik egyetlen hozzászólás sem!
Legyen Ön az első! Hozzászólás írásához kattintson ide!


Cikk-ajánló
Kanadába helyezték át a brit fegyverkezési ipar központját? Kanadába helyezték át a brit fegyverkezési ipar központját?
A dán lapok newyorki jelentése szerint az angol kormány nagyarányú...
Állami ménesek Állami ménesek
Sokan talán nem is tudják, hogy még ezelőtt 150 évvel Magyarország...
Nyolc és félmillió választó Mussolinire szavazott Nyolc és félmillió választó Mussolinire szavazott
Vasárnap a fasizmus hatalomrajutásának tizedik évfordulóján...
Az Internacionale énekléséért egy évi börtön Az Internacionale énekléséért egy évi börtön
Néhány hónappal ezelőtt Hiricsek Béla munkás a villamoson...
Szigetvár története Szigetvár története
Szigetvárnak, a magyar történelem egyik dicsőségtől övezett eseménye...
Riga elfoglalása Riga elfoglalása
Riga (ma Lettország fővárosa) a cári Oroszország harmadik...
Gaál Mózes halálára
Ő volt az első író, akit megismertem. Pozsonyban diákoskodtam,...
Schöpflin Aladár: Voinovich könyve Madáchról Schöpflin Aladár: Voinovich könyve Madáchról
Madáchcsal kezdettől fogva szívesen és sokat foglalkoztak íróink....
Pannon sikereket hozott az Evezősbajnokság Pannon sikereket hozott az Evezősbajnokság
Szombat-vasárnap rendezte a Magyar Evezős Szövetség a csepeli...
Adatbázis informácikó
Feltöltöttség:
46%
Összes publikáció:
26.214
Politika:
3.984
Gazdaság:
4.399
Kultúra:
3.776
Tudomány-t.:
3.429
Sport:
4.144
Bulvár:
4.659
Kincskereső:
436
Páholy:
53
Blog:
221
Összes kép
37.144
Cikkekhez kapcsolódó képek:
36.780
Privát huszadik század képek:
364
Regisztrált felhasználók:
3.984
Fórum témák:
109
Fórum hozzászólások:
650
Cikk hozzászólások:
98