Dtum
Login with Facebookk
1903 | Június

A dolhai ütközet - 1703 junius 7.

1703 junius 7-ike nevezetes időpont a Rákóczi-féle kurucz szabadságharcz történetében. Ezen a napon határozta el végképen a Lengyelországban bujdosó Rákóczi, mint emlékirataiból tudjuk, hogy haza jön és maga veszi kezébe a fölkelés zászlaját; ettől a naptól számította a nyolcz évig tartó nagy nemzeti küzdelem megkezdődését s ép ezért erre datáltatta vissza a csak később, 1704-ben kelt nagyhírű Recrudescunt manifesztumot is. És ezen a napon történt az első nyilt és nagyobb jelentőségű összeütközés kurucz és labancz között a máramarosmegyei Dolha községnél.


Az általános elégedetlenség, különösen az ország felső éjszak-keleti részén, már kora tavasz óta tartó és egyre nagyobb arányokat öltött. Az eddig csak szétszórtan, erdőkben, nádasokban bujdosó kuruczok száma junius elején már mintegy 6000-re növekedett. Esze Tamás és Kiss Albert gyűjtötték a lázongó népet az általuk május hó derekán Rákóczitól hozott zászlók alá.


A mind fenyegetőbbé váló mozgalom elfojtásában főképen Károlyi Sándor szathmári főispán buzgólkodott, bár a nép szomorú állapotáról nagyon is meg volt győződve, mint azt egy Bécsbe küldött emlékirata tanusítja.

 

"Méltóztassék figyelembe venni a szegény népet, - irja egyebek közt, - mely majdnem általánosan a kétségbeesés végső széléhez közeledik, hogy immár sem Istennel, sem a császári fölséggel, sem a megyei tisztviselőkkel, - hallgatok a földesurakról, kiket, ha lehetne, egytől-egyig kiirtana, - de még saját életével sem gondol; némelyek elkeseredésökben kötéllel vetettek véget unott életüknek…"


A kuruczok egy része a beregi és ungi erdőségekben s a határszéleken táborozott, várván Rákóczit a "Messiás"-t, akihez újabb követséget küldtek Lengyelországba. A másik részszel, mintegy 1000 emberrel, Esze Tamás junius első napjaiban Máramarosba ment a Törökországból Moldván át hazatérő Thölöly-féle bujdosók fogadására. Mikor Károlyi erről értesült, fölszólította a szomszédos Ugocsa, Bereg, Szabolcs és Máramaros vármegyéket, hogy állítsák talpra bandériumaikat a lázadók ellen. Szava azonban csak gyönge visszhangot keltett. Egyedűl Ugocsa állított föl egy századot Csáky István főispán vezérlete alatt.


A szathmáry és ugocsai, mintegy 500 főnyi banderiális sereggel indúlt el Károlyi junius 6-ikán Eszé-ék üldözésére. Beregen a Thierheim-gyalogezred két százada és a Montecuecoli-ezredből néhány század vasas német csatlakozott még hozzá. Ezzel a körülbelűl ezer főre rúgó, de jól fölszerelt és begyakorlott csapattal támadta meg Károlyi junius 7-ikén, Úrnapja délutánján négy-öt óra tájban Dolhánál Esze Tamás kurucz csapatát, a mely roszúl gyakorlott, fegyelmezetlen s jobbára csak kaszákkal és vasvillákkal fölszerelt gyűlevész népségből állott. Az első heves lovasrohamot és sortüzet még kiállta a szivós kurucz had, de a második támadás elől már meghátrált és fejét vesztve menekült a szomszédos erdőségekbe.


Károlyi diadalmasan tért vissza Szathmárba s onnét a három zsákmányúl ejtett Rákóczi-zászlóval Bécsbe sietett, hogy jelentést tegyen a győzelemről. A zászlókat ünnepélyesen nyujtotta át Leopold császárnak, majd a császárné s József ifjabb király előtt tisztelgett. Audiencziát kért és kapott Savoyai Eugénnél, Kaunitznál, Kollonicsnál, az összes udvari méltóságoknál. Mindenütt kegyesen fogadták, dicsérték hűségét és vitézségét, melylyel a lázadást letiporta. De Károlyi több eredményt akart a puszta dicséretnél. És becsületére válik, hogy nem üres kitüntetés, csillogó érdemjel után óhajtozott. Adóelengedést s az elviselhetetlenűl sulyos terhek mérséklését kérte vármegyéje számára.


Bezzeg egyszerre megváltozott most a helyzet. Az imént még oly barátságos miniszterek állig begombolkoztak s előbb suttogva, majd nyiltan meggyanusították a dolhai győzőt. Azt mondták, hogy az egész győzelem mese, a mit Károlyi koholt, azokat a zászlókat sem a kuruczoktól vette el, hanem valamely régi fegyvertár limlomja közűl kerítette elő az udvar kegyeire áhitozó főispán úr…
Egy nagy eredménye azért mégis volt a dolhai harcznak és Károlyi bécsi útjának. A hiúságában vérig sértett büszke főúr, aki alázatos labanczként lépett be a császárváros kapuján, mint haragos kurucz jött ki rajta.


A Beszkidek bérczein át egy másik kurucz is közeledett már akkor a honi föld felé: II. Rákóczi Ferencz. Útjok nem sokára találkozott s el sem vált Majthényig.
L. G.

<<
<
1
2
>
>>
Megosztás:

A cikkhez még nem tartozik egyetlen hozzászólás sem!
Legyen Ön az első! Hozzászólás írásához kattintson ide!


Cikk-ajánló
Visszarendelték Amerika vichyi nagykövetét Visszarendelték Amerika vichyi nagykövetét
Washingtoni hirek szerint Leahy tengernagyot, az Egyesült Államok...
Harangit egy ismeretlen versenyző kiütötte Harangit egy ismeretlen versenyző kiütötte
Ezután kerül sor az olimpiai jelölt, Harangi MAVAG meghívási...
Egy főnyeremény története Egy főnyeremény története
Deczember 30-án volt a huzása a magyar jótékonysági...
Tanganyika-tó: egy „különös hadszíntér”
A németek a Graf Götzen csapatszállító hajót hosszú és bonyolult...
„Székesfővárosi közlekedési vállalat” „Székesfővárosi közlekedési vállalat”
E jól megválasztott hangzatos cím alatt működik évek óta egy...
Pénzhamisitók Ujpesten Pénzhamisitók Ujpesten
Ujpest régebben a hatosairól volt hires, mostanában már nagyobbra...
Gömbös Gyula kijelenti Gömbös Gyula kijelenti
A politikai vizeken még mindig nem csöndesültek le Gömbös Gyula inkei...
Budapest 1912-ben Budapest 1912-ben
Megvilágítottuk a budapesti szezon 1912. évi történetét,...
Különbizottság foglalkozik a háborus bűnösség megfogalmazásával Különbizottság foglalkozik a háborus bűnösség...
A Buna londoni tudósítója foglalkozik a "Háborus bűnösség kérdésével...
Adatbázis informácikó
Feltöltöttség:
46%
Összes publikáció:
26.214
Politika:
3.984
Gazdaság:
4.399
Kultúra:
3.776
Tudomány-t.:
3.429
Sport:
4.144
Bulvár:
4.659
Kincskereső:
436
Páholy:
53
Blog:
221
Összes kép
37.144
Cikkekhez kapcsolódó képek:
36.780
Privát huszadik század képek:
364
Regisztrált felhasználók:
3.984
Fórum témák:
109
Fórum hozzászólások:
650
Cikk hozzászólások:
98