Ha a repülőgépet feltalálnák.

1903 | Szeptember

Hányszor fájlaltuk mindannyian, kik elmélkedni szoktunk, hogy nem tudunk repülni, mint a madarak. Mikor szép nyári délutánokon, nagyobb levegőnyomás idején, a fecskéket fönn, majdnem felhőmagasságban látjuk nyílsebesen a légtengerben ide-oda száguldozni, valami nyomasztó érzés gerjed bennünk a miatt, hogy éppen mi, a teremtés urai, vagyunk testileg annyira a röghöz kötve, míg szellemünk magasabban repül, mint bármelyik más élő szervezeté ( ha ugyan szellemi életet hajlandók vagyunk bennük elismerni).

Vasúton, hajón utazhatunk ugyan ide-oda, még pedig elég gyorsan. De mi az a repüléshez képest! Nyári meleg napon a vasúti kocsiban ülni, melynek födele összegyűjti a meleget, mint a velenczei ólomföldek, azután telemázolódni kívül-belül füsttel, korommal, hamuval, azután kellemetlen utitársakkal szemben ülni, órákon, néha egész napon át; nem éppen paradicsomi állapot. Mennyivel jobb volna a szellős, tiszta magasságban, csak úgy játszva tovasurranni!

Törik az eszüket százan és ezeren, hogy szárnyunk hiányát géppel pótolják. A repülőgép és a kormányozható léghajó problémája nem fog többé, a míg a kérdés egészen megfejtődik. Sokan várják türelmetlenül, hogy végre-valahára siker koronázza ezt a tömérdek észmunkát.

És valamikor meg lesz oldva a kérdés, mert hiszen physikailag nem lehetetlen. Hogy physikailag lehetséges, azt a madarak, denevérek, rovarok, az összes repülő szervezetek bizonyítják. Hogy a léggömböt lehet-e majd szél ellen kormányozni, ez iránt lehetnek komoly kétségeink ; de hogy repülőgéppel szél ellen repülni nem lehetetlen, az kétséget nem szenvedhet. Az egész csak idő kérdése. Hogy azonban mi azt az időt megérjük-e, az talán nem is valószínű.

Egyébiránt, ha jól átgondoljuk a helyzetet, talán nincs is okunk e fölött bánkódni. Sőt ha mindent latbavetünk, talán arra az eredményre jutunk, hogy az emberiségnek mai állapotában a repülés vagy biztos léghajózás képessége talán inkább átok volna, mint áldás. Én legalább azt hiszem, hogy a levegő urává lenni a mai emberanyag számára veszedelmes ajándék volna, mely tömérdek bajt és szerencsétlenséget okozhatna.

Foglaljuk csak össze az összes viszonyokat és lehetőségeket. Mi történnék, ha most, mikor a nemzetek mint feluszított állatok, ellenségképpen állanak szemben egymással, a légbeli biztos és gyors közlekedés lehetősége bekövetkeznék?

Az első intézmény, mely a találmányra rátenné a kezét, a hadsereg volna. Mihelyt egyik állam hadserege levegőbeli hadtesteket szervezne, utczu neki! – a többi is nyomban ugyanazt tenné. Sőt ebben az egy pontban még a szabadalmat is alkalmasint ahhoz a föltételhez kötné minden egyes állam, hogy megfelelő recompensatióáért neki joga legyen az illető feltalált gépet a maga czéljaira, első sorban tehát háborús czélra, gyártani.

És minő rettentő sok új költség rovódnék azzal megint az egyes nemzetek polgáraira! Minő átkozott hadviselés volna az! A levegőben repülő csapatok, mihelyt gépük megsérülne, lezuhannának a földre és menthetetlenül elvesznének egytől-egyig. Minő elképzelhetelen költségbe kerülne a határok védelme és azok ellenőrzése! A csempészet megakadályozása csak úgy volna lehetséges, ha éjjelenkint az ország határövét igen nagy magasságig electromos reflectorokkal megvilágítanák. De ködben még ez sem volna lehetséges.

Rablók, légbeli piráták , ködös, felhős éjjeleken a felhők felett repülve átsurrannak a harmadik országba is, kirabolhatnának egész községeket és nyomtalanul eltűnhetnének ismét, dús zsákmánynyal megrakva, a nélkül, hogy csak azt is sejteni lehetne, melyik országból jönnek.

Azoknak, kiknek életczéljuk embertársaik írtása, de háborúban az ismert nyílt ellenség is, fölülről a levegőből szórnák robbanó bombáikat a városokra, és pár percz alatt romhalmaz volna megannyi culturalis középpont és megölve az egész lakosság.

Száz dynamitos fanatikus 24 óra alatt egy egész ország javát fölrobbanthatná a ledobott dynamitbombákkal.

Annyi bizonyos, hogy a közbiztonság nagyon rossz helyzetbe kerülne ; az emberek fölött, kivált éjjel, a szó valódi értelmében örökös Damokles-kardok függenének.

El is képzelhető, hogy minő hekatombákat követelne emberáldozatban az új találmány.

Mindezek folytán valószínű, hogy a repülőgépeket az állam monopolium gyanánt magának vindicálná és magánfeleknek ilyen gépeket gyártani éppen olyan szigorúan meg volna tiltva, mint a hogyan meg van tiltva a bankógyártás. De daczára a tilalomnak, mégis gyártanak bankót és éppen úgy, bárminő tilalom daczára is, egyes bandák gyártanának repülőgépeket is valahonnan lakatlan vadonokban, a honnan kalózhadjáratokra indulnának. A hajók még nagyobb veszedelemben forognának, mint napjainkban; mert egy-egy hajóra magas összegig biztosított csomagot vagy ládát adnának föl, azután a nyílt tengeren föléje repülnének és egy ráejtett bombával szétrombolnák mindenestül, elpusztítva a rajtuk levő embereket is.

Képzeljük csak el a mai bolgár bandákat, ha ezek repülőgépeken járnának és onnan szórhatnák le a bombákat mindenkire, a ki nekik nem tetszik, és minden községre meg városra, mely valahogyan nincs ínyükre.

És hiába mondja bárki, hogy a genfi conventióhoz hasonló megállapodással előre biztosítani lehetne az emberiséget ettől az elképzelhetetlen szörnyűségtől. A „hivatalos” államok nem használnák talán ezt az eszközt, de a bandák, melyeket valahonnan titkon fizetnének, annál kegyetlenebbül rombolnának és gyilkolnának. A fizető pedig, kik a bandákat dirigálják, elszörnyűlködve forgatnák a szemüket és mosnák a kezüket.

A mi az utazás biztosságát illeti, az bizonyos, hogy a légbeli utazás evvel legkevésbbé dicsekedhetnék. És ha a repülőgépen vagy léghajón sokadmagunkkal szoros helyre összepakolva kellene utaznunk, akkor kellemesség dolgában nem is sokat nyernénk. Ha pedig kevesen vagy magunk utaznánk, akkor a költség volna olyan nagy, hogy vajmi kevesen bírnók fedezni. A leggazdagabbaknak való alkalmasság volna csak.

Valóban csak akkor nyerhetne az ember valamit úgy általában, ha olyan repülőgépre tehetnénk szert, mely csak egy-egy ember számára volna szerkesztve és melyet úgy használhatna, mint a kerékpárt. Ámde a föntebbi okoknál fogva az állam a mai viszonyok közt magánfeleknek ilyesmit nem engedhetne meg, hanem maga monopolizálná a találmányt.

Tulajdonképpen tehát jobb volna, ha addig, míg az örök béke le nem száll az emberek körébe, nem is lennénk a lég uraivá. A repülés és a levegőben való biztos hajózás olyan emberanyagnak való, mely nem a nyers erőszak , hanem az erkölcs alapján áll; olyan emberanyagnak, melynek tagjai nem mint ellenségek, hanem mint békés társak állanak egymással szemközt és olyan állapotnak, melyben már senkinek sincs sem érdekében, sem hatalmában, hogy kincseket, vagyont, aranyat, ezüstöt, pénzt, ékszert raboljon másoktól. Szóval : olyan idők számára való a repülés tehetsége, mikor már nem lesz bellum omnium contra omnes. Ahhoz pedig még hosszú idő kell.