Az udvartartás terheinek növekedését előidéző okok fejtegetésében két igen érdekes dolgot tudtunk meg a miniszterelnök beszédéből: hogy az uralkodó ház tagjainak kijáró tartásdíjak az utóbbi 30 év alatt nem növekedtek s hogy magának az uralkodó háztartásának kiadásai még csökkentek is.

Az udvartartás kérdésével úgy vagyunk, - a miniszterelnök utalt is erre beszédében – mint a katonai téren hangoztatott nemzeti követelményekkel. Valamint minden magyar ember szíve mélyében magyar hadsereget, magyar vezérekkel, magyar vezényszóval óhajtana, úgy él minden magyar ember szivében a magyar udvartartás kivánata is a miről oly szépen beszélt gróf Apponyi.

De minthogy a mohácsi vész óta magyar udvartartás soha sem volt, államférfiaink kénytelenek, mint más politikai kérdésekben, úgy ebben, beérni az elérhetővel, a keresztülvihetővel. E két ellentétes felfogás tükröződik vissza gróf Apponyinak és gróf Tisza Istvánnak az udvartartásról tartott beszédeiben. Gróf Tisza beszédéből megtudjuk, minek a megvalósítását várhatjuk már közelebb, - mert kétségtelen, hogy ebben a kérdésben a miniszterelnök nem mondott semmit, a mire határozott felhatalmazást nem kapott.