A japán hajók szerencsétlenségéről a következő tudósítások érkeztek: Az elsülyedt japán hajók, a „Hacsimaru” és „Sadomaru”. Mikor a „Rurik” és a „Rosszija” a „Hacsimaru”-t megpillantotta, az orosz hajók ágyúlövéssel szólították fel a japán hajót, hogy álljon meg. A „Hacsimaru” teljes gőzzel igyekezett elmenekülni, de az oroszok irtózatos ágyútüzelést indítottak ellen, a mely tizével és huszával sörörte el az embereket.

Végre belátták, hogy a menekülés lehetetlen. Sokan a tengerbe ugrottak, mások csónakokat bocsátottak le és evezve menekültek. A tisztek legnagyobb része karddal vagy revolverrel vetett véget életének. Szuki alezredes, a szállított csapatok parancsnoka, elégette az összes okmányokat és az ezred zászlaját, de munkája közben egy shrapnel a szó teljes értelmében letépte a fejét. Hir szerint az oroszok egyetlen japánnak sem kegyelmeztek meg és még azokra is rálőttek, a kik úszva igyekeztek elmenekülni.

A „Hacsimaru” emberei közül alig száznak sikerült szárazföldre jutni. A „Sadomaru” hajón is több tiszt és legény öngyilkos lett, hogy a fogságot elkerüljék. Mind a két hajóról csak egy-két száz ember tudott megmenekülni s ezek azt beszélik, hogy az oroszok torpedókkal sülyesztették el a két hajót, a melyeken összesen ezernégyszáz ember volt, a kik közűl ezren vízbefultak.