A lázadó hajó első konstanzai látogatásakor kérdezősködött a kikötő-parancsnokság útján, hogy mi várna rá, ha a román hatóságoknak megadná magát. Azt a választ kapta, hogy a hajón levőket az orosz kormánynak nem szolgáltatnák ki, de a hajót el kellene hagyniok és magát a hajót a román kormány Oroszország rendelkezésére bocsátaná. Julius 8-ikán éjfélkor a „Potemkin” újra megjelent Konstanza előtt, torpedónaszádjával együtt.

Reggel a „Potemkin”-nek tiz matróza a parthoz evezett. Konstanza összes helyőrsége a kikötőben gyűlt össze, hogy minden eshetőség ellen el legyen készülve. A lakosság nagyon nyugtalan volt, nagy tömegekben csoportosult a kikötőben.

Reggel nyolcz órakor a romániai kikötő parancsnoka, Negru, a „Potemkin”-ra ment. A fedélzeten egybegyűlt matrózok hurrával fogadták. A kikötő parancsnoka azt a kérdést intézte a matrózok parancsnokához, hogy hajlandó-e megadni magát? A matrózok erre azt kérdezték, hogy kiszolgáltatja-e őket a román kormány? A kikötő parancsnoka biztosította őket, hogy a matrózok szabadon távozhatnak, csak a „Potemkin”-t fogják visszaadni az orosz kormánynak.

A hatóság utasításokért azonnal Bukarestbe táviratozott. A lakosság pedig arra a hirre, hogy a „Potemkin „ megadja magát, egyszerre barátságos indulattal készült a matrózok fogadására és ellátására. Az „Elizabeth” román hajó zászlójelzésekkel értesítette a „Potemkin”-t, hogy emberei készüljenek a partra szállásra. Negru parancsnok a bukaresti utasításokkal délben ismét a pánczélosra ment. A matrózok hurrah-kiáltással fogadták és kijelentették, hogy vezénylete alatt el fogják hagyni a hajót. Negru kapitány erre mint kikötőparancsnok átvette a hajó fölötti vezényletet. A csónakokat lebocsátották és a matrózok holmijukkal kimentek a partra.