Rövid vita a költségvetésről
A képviselőház november 22-iki ülésében hozzáfogott a költségvetés általános tárgyalásához és még ugyanabban az ülésében alig három órai vita után el is fogadta azt általánosságban.
Ez az eset példa nélkül való a magyar országgyűlések történetében, a mióta alkotmányos kormányzás intézi a nemzet ügyeit.
A magyar országgyűlésnek épen a költségvetési viták végtelen hosszusága volt a nem épen eldicsekedni való nevezetessége. Ez a végtelen vita tette szükségessé, hogy a kormányok szinte minden esztendőben kénytelenek voltak igénybe venni az indemnitás rendkívüli meghatalmazását, mert különben obstrukczió nélkül is exlexbe kényszerült volna az ország.
Sehol a világon nincs ez így.
A költségvetés gyors elintézését minden parlamentáris országban állami szükségletnek tekintik, mert ha ez idejében meg nem történik, az állami gépezet megakad. Ezért mindenütt úgy van, hogy a költségvetési tervezet alapos ellenőrzésének munkáját a bizottságokra bizzák, a plenum, a képviselőház egyeteme már röviden végez vele, mert az, hogy az államháztartásának menetében ne álljon be fönnakadás, minden pártnak egyenlően érdeke.
Csak minálunk volt ez másként.
Minálunk a kölségvetést alaposan meghányták-vetették a bizottságokban is, a mi helyesen történt; de azután, a mit a bizottságban egyszer már elvégeztek, megint elülről kezdték a képviselőházban is, a mi már nem volt helyes.
De nemcsak ezt cselekedték.
A költségvetés vitáját a képviselő urak alkalomnak tekintették arra, hogy szónokoljanak mindenről a világon, akár volt valami köze a mondanivalójuknak a költségvetéshez, akár nem volt. Ez annyira szokássá vált, hogy költségvetési vita idején semmiféle elnöknek soha eszébe se juthatott többé figyelmeztetni a szónokot, hogy a tárgynál maradjon, mert ilyenkor mindenről lehetett szónokolni, a kivándorlásról csak úgy, mint az ótestamentumról.
De se üdvös, se kellemes nem volt se a kormányzatnak, se az államnak, mert az országnak nem szónoklatokra van szüksége, hanem jó és hasznos alkotásokra, már pedig ez az elállíthatatlan beszédözön nemcsak, hogy alkotásokra nem engedett időt, hanem kerékkötője lett a mulhatatlanul szükséges teendők elvégzésének, idejében való teljesítésének is.
Ez a szokás mindig veszedelmes volt, de kettős veszedelmet jelentett volna, ha most is érvényben marad.
Mert most olyan kormányunk van, a mely a rendes, mindenkori teendők elvégzésén kívül más munkára is kapott a nemzettől és az uralkodótól megbízást. Ennek a kormánynak, ennek a képviselőháznak a maga munkásságának megszabott idején belül hatalmas reformokat, olyan alkotásokat is kell előkészítenie és megvalósítania, a melyek óriási hatással lesznek a nemzet egész jövendő haladási irányára.
Ezért kell nagyon csinján bánni az idővel, mert különben a törvényhozás azt a gonosz és veszedelmes látszatot idézné magára, hogy mesterségesen halogatja a nagy föladat teljesítését maga fosztván meg magát azok teljesítésének lehetőségétől. Ez pedig nem való, mert a kormánynak erős és eltökélt akarata, hogy mindazt, a mire a nemzet érdekében vállalkozott, a nemzet javára teljesítse is.
Ezért örülünk a költségvetési vita a meglepő rövidségének.
Szép szót eleget hallottunk évtizedeken keresztül, most tetteket akarunk, mert egy üdvös tett szebben beszél a legragyogóbb szónoklatnál.
.jpg "Hazatérő kivándorlók")
).jpg "Kalászosokból közepesnél jobb termés várható")
.jpg "Az aratás és a fegyvergyakorlatok")
Legyen Ön az első! Hozzászólás írásához kattintson ide!