Aki figyelemmel kiséri a pályázati hirdetményeket, vagy ismerős a vidéki pénzintézeti tisztviselők helyzetével, tapasztalhatja, hogy a 600-800 frtos főkönyvelői állások mily gyakoriak. Az ennél valamivel nagyobb javadalmazás sem felel meg annak a munkának, melyet szakképzett tisztviselők végeznek.

Nyugdíjról rendezett jogi helyzetről, véglegesítésről, melyekre a tisztviselő jövőjét alapíthatná, a legtöbb állásnál szó sincs. A fővárosi bankoktól sokszor hallottunk észrevételeket a vidéki pénzintézetek ügyvitelére nézve: csak nemrég is jelent meg a Magyar Pénzügy hasábjain egy czikk, mely a viszleszámítolások körül mutatkozó szabálytalanságokért korholta a takarékpénztárakat .

De jutott-e valamelyik bank vezetőjének eszébe, hogy egy vidéki takarékpénztár tisztviselőinek helyzetéről, szakképzettségéről érdeklődjék, vagy utmutatással szolgálna a vidéki intézet igazgatóságának.

A fővárosi bankok évenként kérnek kimutatást a velük összeköttetésben álló vidéki takarékpénztár állapotáról, igazgatóságáról, felügyelő-bizottságáról, de sokkal fontosabbnak tartják tudni azt, hogy pl. a takarékpénztár értékpapirtárczája miből áll, mint hogy van-e az intézetnek szakképzett tisztviselője, s van-e ennek a tisztességes ekzisztencziájáról gondoskodva. Mintha nem is a tisztviselők dolgoznának az intézet erősbödésén s nem ezek tisztessége lenne a legfőbb garancziák egyike a pénzintézetek megbízhatóságára nézve. 

De nemcsak a fővárosi bankok (kikre azért hivatkoztam, mivel hogy fentebb hivatkozott czikk irója az utmutatókra utal), hanem még saját egyesületeink sem törődnek helyzetünkkel. Két pénzintézeti tisztviselő-egyesület is van a fővárosban: mindkettő czégében ott van az „országos” jelszó, de a „vidéki” pénzintézetek tisztviselőinek érdekei felkarolása ügyében, alig tettek valamit.