Előbb, mintsem várni lehetett, dördült el az első lövés a Glilée franczia hadihajó födélzetén, a mely napok óta Kazablanka kikötőjében horgonyoz. Szerdára várták az első ágyulövést és a franczia konzulátusra menekült európaiak szorongatott helyzete s az a körülmény, hogy a környékbeli kabilok mind nagyobb számmal tódultak a kikötővárosba, a hol a közbiztonságot és az idegenek életét folytonos kihágásaikkal fenyegették; továbbá a szultán csapatainak tehetetlensége s a rend föntartására való képtelensége: szükségessé tették a franczia-spanyol hadihajók közbelépésének sürgős megkezdését.

Az algezirászi egyezmény szignatar hatalmaival Francziaország képviselői jegyzéket közöltek, a melyben vázolják a marokkói eseményeket és jelentést tesznek a tett intézkedésekről. A jegyzék egyébként kifejti, hogy napról-napra és jobban kitűnik a marokkói kikötői rendőrség szervezésének szüksége. Francziaorság kész a szultán tekintélyét és birodalma függetlenségét és integritását megóvni és megvédelmezni. Másrészról a kazablankai kereskedelmi szabadság a közrend, mint az európai lakosság vagyona és élete biztosítandók, a merényletek és mészárlások rendezői pedig megbüntetendők. A jegyzék végül határozottan kijelenti, hogy a kazablankai rendőrséget Spanyolországgal egyetértőleg fogják szervezni.

Mint a később érkezett jelentések elmondják, Kazablanka bombázása irtózatos pusztítást vitt véghez a városban és környékén. Erre a megdöbbentő eredményre senki nem volt elkészülve s ilyen megtorlásra maguk a francziák sem számítottak. A tangeri franczia ügyvivő sietett az „esetet” a szultán képviselője előtt igazolni, azzal indokolván a francziák eljárását, hogy a kazablankai basa csalfasága idézte elő a sajnálatos eseményt, a ki még előző napon is biztosította a Galilée kapitányát és a franczia konzult, hogy a tengerészkatonák bátran partraszállhatnak, mert semmi bántódásuk nem lesz.