A statisztikai és a munkásügyi irodalom legvitatottabb kérdése már évek óta a sztájk-statisztika mikénti szervezése.
A legnagyobb nehézségek, a legbonyolultabb problémák tárultak azok elé, a kik eddig sztrájkstatisztika szervezésén és készítésén fáradoztak, és a megoldandó vitakérdések óriási nagy száma akkor jelentkezik igazában, a mikor az elmélet tételeit a gyakorlatban megvalósítani próbálják.

A kereskedelemügyi miniszterium is kisérletet tett a magyarországi ipari sztrájkok és munkából való kizárások statisztikájának megalkotására és az 1905. évi adatokat megfelelő feldolgozásban most ki is adta és könyvárusi forgalomba bocsátja. A kiadott munka a legjobb bizonyság rá, hogy a tudomány ma még képtelen ideális sztrájk statisztikával szolgálni, és bármily használható, bármennyire értékes adatokat is tartalmaz a miniszterium összeállítása, aligha tarthat igényt arra, hogy abszolut jó sztrájkstatisztikának fogadjuk el.

Az adatok a legegyénibb szempontok szerint dolgozhatók fel, nem is mindig megbízhatók, nem világosítják meg épen a legfontosabb kérdést, nevezetesen, hogy a sztrájk közszóval élve: kifizette-e magát?

Mibe került a sztrájk és mennyit ért el általa a munkás?
Ennek a kérdésnek pontos és pozitiv megválaszolása lehetetlenség. A míg pedig lehetetlenség, addig a sztrájkstatisztikának az értéke nem lehet nagy és többet, mint bizonyos tájékozást nem nyujthat.

A tudomány e gyöngéjével számolni volt kénytelen a hivatalos magyar statisztika is.
Minthogy azonban nálunk ez az első rendszeres sztrájkstatisztikai tájékoztató, kezdetnek mindenesetre örvendetes és a közönség számára, adatainál fogva, eléggé értékes is.