Az idei szezon érdekes estéit Miss Etta Carson fényes álarczos-bálja nyitotta volna meg: ha az eset kimenetele nem lett volna ilyen szomoru, még mulatni is lehetne rajta.

A gazdag és előkelő kereskedő leánya álarczos-bált rendezett és egy értékes dijat tűzött ki a legszellemesebb és legsikerültebb álarczosnak.

Javában folyt a mulatozás, egyszerre megnyilik az ablak és lajtorján három brigantinak öltözött rabló mászik be rajta, akiknek övéből nem hiányzott a revolver, vállukról a fegyver sem.

A társaság jóizüen mulat a sikerült tréfán, sőt amikor vállukról leveszik a zsákokat és udvariasan fölszólítják a házikisasszonyt, hagy adja át ékszerét, az nevet és átadja és példáját követi az egybesereglett társaság.

Sőt nyugodtan nézik, hogy avatott kézzel mint bontogatják föl egymásután a szekrényeket és viszik az asztal drága ezüstnemüjét a feneketlen zsákokba.

Az éjfél is elérkezik, és mindenki álarcz nélkül sétál, de a társaság egy része nyugtalan, hogy az ékszert a kitünő álarczosok még nem adták vissza;  és amikor keresésére indultak a termekben, akkor veszik csak észre, hogy ugy elillantak, akár a kámfor.

A fényes vendégekkel a rendőrségnek lett volna dolga, ha ugyan sikerült volna a szellemes álarczosokat kézrekeriteni.