Egy angol ujság pétervári tudósítója állítólag föltétlenül megbízható forrásból szenzácziós dolgokat közöl a czár élete ellen tervezett és messzire szétágazó összeesküvésről.

Az angol ujság tudósítója a következőket jelenti: A terroristák, a kik tudják, hogy Stolypin és a czár véglegesen el vannak tökélve, hogy az orosz népnek képviseleti intézményt adjanak és a kik belátják, hogy pártjuk ebben az esetben elvesztené a talajt, körülbelül két hónappal ezelőtt elhatározták, hogy meggyilkolják a czárt, egész Oroszországban zavart támasztanak s a kormányt rákényszerítik az autokrácziához való visszatérésre.

Nyolczvan bátor összeesküvő megállapodott abban, hogy végrehajtja a gyilkosságot, vagy pedig valamennyien elpusztulnak.

Az összeesküvőknek az volt a szándékuk, hogy rohamot intéznek a czár palotája ellen, mivel a palotaőrség a biztosság hosszabb érzése következtében kevéssé ügyelt volna s kevésbé lett volna éber.

A nyolczvan emberből álló társaság három csoportra oszlott fel s mind a három csoportnak akczióba kellett volna lépnie a szerint, a mint a czár parkjában vagy palotájában tartózkodott volna.

Az még nem bizonyos, vajjon az összeesküvők a czári cselédséggel is összeköttetésben voltak-e s vajjon kaptak-e fölvilágosítást a czár életrendjéből, de számos körülményből valószínűnek látszik, habár mult csütörtökig semmit sem fedeztek föl, a minek alapján valamelyik alkalmazottat árulással lehetett volna gyanusítani.

Az összeesküvők kötött van több tartalékos tiszt és hivatalnok, a kiknek lojalitását soha sem vonták kétségbe. A hivatalosok között volt egy, a ki nem vett ugyan részt az összeesküvésben, de szimpatizált az összeesküvők czéljával és az összeesküvők közül néhánynak a saját házában adott lakást.

Erről a hivatalokról egy miniszter következőképen nyilatkozott: - *Ha a miniszterelnök azt kérdezte volna tőlem, vajjon kezességet vállalok-e ennek az embernek a lojalitásáért, akkor én minden habozás nélkül azt feleltem volna; épen úgy, mint saját magamért. Én azt az embert hét évig úgy ismertem, mint a korona leghívebb szolgáját.*

Május másodika közeledett. Ez volt az a nap, a melyen a gyilkosság tervét végre kellett hajtani. A nyolczvan összeesküvő el volt tökélve, hogy húsvét hetén hajtja végre a véres tettet, a mely örök időkre emlékezetes maradt volna a világtörténelemben.

Kettős és hármas csoportokban mentek el Carskoje-Selonba s nagypénteken már megérkezett az első harmincznégy összeesküvő.

Hogy miképen támadt a gyanú, azt nem mondhatom meg, de az bizonyos, hogy Carskoje-Seloban letartóztatták mind a harmincznégy embert, a többit pedig, a kiknek neve a náluk talált iratokban fel volt jegyezve, Pétervárott fogták el.