A horvát-szerb koalíczió tagjai október 17-én délelőtt kilencz órakor az osztrák reixrát délszláv klubjának október 16-án ide érkezett tagjaival közös értekezletet tartottak, a melynek során kölcsönösen informálták egymást a kiegyezési javaslatokkal szemben elfoglalt álláspont dolgában s behatóan megvitattuk a politikai helyzetet. A horvátok és délszlávok semmi megállapodásra nem juthattak, már csak azért sem, mert a délszlávok megszavazzák a kiegyezést, a horvátok pedig nem.

A horvátok a délszlávok tiszteletére lakomát rendeztek, a melyen Magdies Pero üdvözölte a vendégeket, mire Hribár osztrák képviselő laibaki polgármester meleg szavakban felelt, kifejtvén, hogy a délszláv klub tagjai nagy rokonérzéssel kisérik a horvátok nemzeti küzdelmét és minden esetben készek nemcsak szóval, de tettekkel is bebizonyítani, hogy a horvátok e küzdelemben nem állanak egyedül.

Nagy beszédet mondott Medakovics dr. a horvátok országgyűlés elnöke, kinek szavaira Ribars dr. trieszti képviselő és Treszics dr. dalmát képviselő válaszolt. A horvátok részéről fölszólaltak még Kulmer gróf, Zagorác, Popovics Dusán és Supilo Ferencz. Supilo nagy politikai beszédet mondott. Beszédében kifejtette, hogy az országgyűlési függetlenségi párt most már nem követi régi hagyományos politikáját, hanem oly elvek előtt kapitulált, melyek ellen annak előtte folyton küzdött.

E helyzetben a horvátok politikája is változott. Mi, horvátok, úgymond, nagy küzdelem előtt állunk. Nekünk nagy erkölcsi erőt nyújt az a tudat, ha látjuk, hogy testvéreink mily szeretettel viseltetnek irántunk, hogy tehát elszigetelve nem vagyunk. Mi nemzeti jogaink szent kérdésében nem engedünk és győzelmünk a szomszéd testvérek erősítésére is fog vezetni. Hribár és Ribars szlovén nyelven beszélt, melyet a horvátok állítólag jól értettek. Néhány perczczel a lakoma vége előtt megjelent a teremben Hodzsa Milán tót képviselő, ki csak azért ment oda, hogy a délszláv képviselőket üdvözölje. Az osztrák képviselők a délutáni gyorsvonattal visszautaztak Bécsbe.