A dunántuli református egyházkerület őszi rendes közgyűlése vasárnap reggel kezdődött Pápán. A közgyűlést melyre az egyházkerület egyházi és világi tagjai közül mintegy százan jelentek meg. Antal Gábor püspök magas szárnyalású imája után gróf Tisza István főgondnok figyelemmel hallgatott beszéddel nyitotta meg. Beszédének első részében megemlékezett a protestáns lelkészi kar nyugdíjintézetének és az egyházi adóreformnak fontos kérdéseiről. Majd megemlékezett az Országos Református Lelkészegyesület által a szekularizáczió érdekében indított mozgalomról.

- Én – úgymond – nem vonom kétségbe, sőt egyenesen bizom abban, hogy a legtisztább szándék és a legnemesebb intenczió vezeti a mozgalom részeseinek nagy többségét és különösen minden bajunk, a bennünk és körülöttünk forrongó kétely és ellentét láttára igen jól megértem azt a vágyat, a mely arra indította lelkészi karunk számos tagját, hogy valamely új, eddig ki nem próbált módon erősítsék magukat a küzdelemben. Nem tagadhatom, nem minden kétely és aggodalom nélkül szemlélem a mozgalmat.

A mai nehéz viszonyok között kétszerte szükséges, hogy konczentráljuk és kifejtsük egész erőnket a küzdelemben ott, a hol valóban szükség van reá, de jól megválaszszuk a csatateret, meggondolatlan szélmalomharczan ne fecséreljük erőnket. Fájdalom, már is aktuálissá vált ez az igazság. A lelkészegyesületek jóformán első életjele szükségtelen, meddő és káros küzdelmi jelszó kibocsátása volt. Ha napirenden volna a szekularizáczió kérdése, igyekezném azon ezer és egy okot kifejteni, a melynél fogva e kérdés feltevését a mi viszonyaink között általánosan károsnak és veszélyesnek tartom. E fejtegetésnek itt a mi tanácstermünkben nem volna sem helye, sem ideje.