A „Budapesti Hirlap” alkalmi tudósitója a lap aug. 31-iki számában a következő igen érdekes bécsi levelet közli a királyról és a kiegyezésről. Bizonyos, hogy az agg királynak legfőbb gondja, hogy a monarkia békés jövőjét biztosítsa. Most, a mikor mindkét állam politikai horizontján elég komor felhők tornyosulnak s új nemzeti korszak elkövetkezését várja Magyarország, hire jár, hogy az uralkodó félti a monarkia jövőjét.

Ezért szinte irtózik minden engedménytől, vagy újszerű dologtól s minden törekvése a mai közösügyes állapotok föntartása mellett van. S e tekintetben a király elvei, nézetei ma is a régiek, konzervativok. Hogy ez a szó teljes értelmében igaz, elég csak a legutolsó trónbeszédre utalni, melylyel az uralkodó az első osztrák népparlamentet megnyitotta. A midőn az osztrák képviselőház új tagjai egészen szokatlan tarkasággal megjelentek a Hofburgban s az általános választójog alapján képviselőknek választott politikusokhoz beszélt az uralkodó, ebben az új környezetben egyedül a király szavai és meggyőződése voltak a régiek s a politikai tradicziókhoz mértek.

Leginkább szembeszökő volt ez tudvalevőleg akkor, a midőn a monarkia két államának viszonyáról beszélt az uralkodó s a midőn azt a kivánságát fejezte ki, hogy a két állam között való viszony lehetőleg a régi átvett formák szerint rendeztessék és helyeztessék szilárdabb alapra. A király vezérgondolata akkor is az volt, hogy kerüljön el a két állam minden olyan lázitást, amely a pragmatika szankczió politikai kötelékeit sérthetné.