Beszámoló utleírás.
Írta: Kmetykó János.

A IV. olimpiászt ez évben tartották meg Londonban. Már hónapokkal előbb szétmentek a meghívók, melyek az összes nemzeteket felszólították a részvételre. Mi magyarok is megkaptuk a felszólító leveleket s hála a magyar nemzeti kormány pártfogásainak és bölcs intézkedéseinek, mintegy 70 magyar versenyző és tapasztalni vágyó sportfiu jelenhetett meg a nagy világversenyen.

Már január hónapban megkezdődtek az előkészületek. A Magyar Olimpiai Bizottság megszerezte a szükséges versenyszabályokat s azokat kellő időben az egyes szakosztályok részére kiadta. A szakosztályok lefordították az angol és franczia nyelven írott szabályokat a megkezdődött mindenütt a lázas munka. Mindenki ismeri annak a szorgalmas munkának folyását, melyet az uszók, vívók, tornászok és birkózók már az első hetekben végeztek.

Minden szakosztály megválasztotta kiképzőjét, kik a reájuk bízott versenyzőket munkájukban a legalaposabban vezették.
Végül intézkedés történt arra nézve is, hogy a magyarok Londonban alkalmas tréninghelyet kapjanak, hogy a folytatott munkát ott befejezhessék és teljesen előkészülve álljanak ki a versenyekre.

Az imponáló megjelenés szempontjából a MOB. vezetősége határozatot hozott, mely határozat értelmében minden versenyző magyar sportember köteles volt egyforma úti ruháról gondoskodni.
A kellő előkészületeket befejezve a 70 tagból álló csapat julius hó 5-én este 10 órakor hagyta el Budapestet: az egyik része Muzsa Gyula orsz. képv. vezetése alatt a nyugati pályaudvarról, a másik fele Horti N. utazásrendező vezetése alatt a keleti pályaudvarról indult. Reggel 6 órakor Bécsben találkozott a két csoport és egyesülve tovább folytatta utját Drezda felé, a hová esti 7 órakor érkeztek meg.

Az utazás a magyar vonalon igen kényelmes volt. Egy-egy fülkébe 3 versenyző volt elhelyezve s mindegyik kapott egy kis párnát és egy gyapju takarót. A drezdai hosszu ut unalmasságát nagyban csökkentette a Szász – Svájcz gyönyörű, regényes vidéke, mely egész a németek „Florenczéig” Drezdáig kisért. Uszóversenyzőinket itt meglepetés érte, amennyiben nehány drezdai sportember kijött az állomásra elébük s rögtön elvezette őket egy uszodába; mi egy rövid sétát tettünk a városban.

 
Másnap 7-én reggel folytattuk utunkat s még aznap éjjel Vlissingenbe értünk. Itt átszálltunk a reánk várakozó hajóra, hol kellően elhelyezkedtünk és átadtuk magunkat az éjjeli nyugvásnak. A tenger becsületesen viselkedett, nyilván érezte, hogy pihenni vágyó harczfiakat hord a hátán.

Csütörtökön 9-én reggel 6 órakor Queensborough-ba értünk és onnan vasuton folytatva utunkat, 8 órakor utazásunk végpontját: Londont pillantottuk meg.
Az ut odafelé megfelelően kényelmes volt; az ellátás pedig mindenki kielégített.