Dtum
Login with Facebookk
1908 | November

A Petőfi-család temetése

A Petőfi-társaság kegyelet, a nemzet és főváros áldozatkészsége egy sírba gyűjtötte mindazok megszentelt hamvait, kik a Petőfi kedvesei voltak, nagy szívéhez legközelebb állottak. Az ő családtagjai örökéletét költeményei bizosítják. Az édes szülék, kedves Pistika, a feleségek felesége s a lelke szép kis ága szimbolumokká lettek; a tiszta családi érzés örök szimbolumaivá.


Ezért volt a mult szombati temetés apothoesis, Petőfi költészetének újabb apothoesisa. Méreteiben hatalmas, egyszerűségében fejedelmi, nyugalmában mélyen megható volt ez a csodálatos gyászünnepély, mely az elmúlás birodalmában életet hirdetett. A léleknek, költészetnek, művészi szépnek örök életét.


Egy sírba került a jó öreg kocsmáros István fiával az anyai szeretet tiszta glóriáját viselte. Tudjátok-e, mikor fejezi ki Julia költője legigazábban határtalan szerelme végtelenségét?
Mikor ezeket a sorokat írja:

Szeretlek én oly igazán,
Mint engem az édes anyám!

Egymás után pihennek a hitves és gyermek. Zaklatott élet után örök pihenőt találtak. A költő fia csendesen nyugszik Julia mellett ;egyik sem szenved többé. Megtisztult emlékük abban a fényben tündökölve daczol a mulandósággal, melyet reájuk Petőfi költészete vetett.


Méltó elismerés illeti a Petőfi-társaság vezetőségét. Az ő önzetlen fáradozásuk tette lehetővé, hogy a Kerepesi-temetőben a kegyelet új oltárt emelt Petőfi kultuszának. A törvényhozás, kormány, főváros, tudományos és művelődési egyesületek illusztris képviselői a jelen Magyarország tiszteletét hozták el az új sír nagy halottainak.


A nemzet jövője, az ifjuság is elhozta a maga egyszerű virágait az ifjúság örök költőjének tiszteletére. Száz fiatal leány néma csendben egy-egy babérágat dobott a frissen hantolt sirra s nem együnk kebeléből szállt fel a sóhajtásszerű fohász: Legyen gyümölcs a fán, melynek van virága!


Szitáló esőben oszlott szét a közönség. Csak a koszorúk maradtak a még jeltelen síron. A kalmár szellő felkapta a virágok illatát s felvitte a magasba, a felhőkön túl, abba a csillagkörbe, hol az ő nagy lelke: a szabadság és szerelem örök himnuszát énekli.


Miklós Elemér.

Megosztás:

A cikkhez még nem tartozik egyetlen hozzászólás sem!
Legyen Ön az első! Hozzászólás írásához kattintson ide!


Mini galéria
Petőfi szüleinek sírja Petőfi Zoltán sírjának exchumálása Szendrey Júlia sírja A Petőfi család sírjainak áthelyezése
Cikk-ajánló
Adatbázis informácikó
Feltöltöttség:
46%
Összes publikáció:
26.214
Politika:
3.984
Gazdaság:
4.399
Kultúra:
3.776
Tudomány-t.:
3.429
Sport:
4.144
Bulvár:
4.659
Kincskereső:
436
Páholy:
53
Blog:
221
Összes kép
37.144
Cikkekhez kapcsolódó képek:
36.780
Privát huszadik század képek:
364
Regisztrált felhasználók:
3.984
Fórum témák:
109
Fórum hozzászólások:
650
Cikk hozzászólások:
98