1908 november tizenegyedike minden időkre nevezetes napja marad a magyar parlamentárizmus történetének. Ezen a havas, fehér szerdai napon terjesztette be gróf Andrássy Gyula, a nemzeti kormány belügyminisztere az új, általános választói jogról szóló törvényjavaslatot, csattanós czáfolatául azoknak a hireszteléseknek, a melyek jóformán az utolsó pillanatig konokul terjesztették, hogy a javaslat nem nyerte meg a király előzetes hozzájárulását. Ha a reform ellenségeinek többi állítása is olyan igaz, mint a milyen ez volt, akkor igazán nem fog sok fáradságba kerülni, megczáfolni és leálczázni őket.

A javaslat tehát a nemzet képviselete előtt fekszik. A törvényhozás fórumán való megkritizálása még el nem kezdődött. Bizottságok veszik előbb mérlegelésbe és előzetes szemlék alá, mielőtt a plenum a sorsáról határozna. Az alkotás sokkal jelentősebb, nagyobb, fontosabb és korszakosabb hatású, semhogy sebtiben elintézni illendő vagy szabad lenne. Jól szemügyre kell venni minden mondatát, szakaszát és rendelkezését, mert a javaslatnak minden részecskéje nagy nemzeti érdekek értékeit van hivatva emelni. Ebben se elnagyolásnak, se elnézésnek, se tévedésnek, se hibának benne maradnia nem szabad.