A Bosznia annektálása ügyében létrejött megegyezés szerint Törökország tőlünk 55 millió koronát kap s belenyugszik Bosznia és Herczegovina annektálásába. A török törvényhozó testületben április 5-én kezdték el a megegyezés tárgyalását illetőleg a vitát az osztrák-magyar és török megegyezésről szóló jegyzőkönyv fölött. Bizonyosra vették, hogy a képviselők egyrésze, főleg az albánok a kormány ellen fognak szavazni, de Hilmi pasa nagyvezér már előzőleg arról bizosította Pallavicini őrgróf nagykövetünket, hogy körülbelül 130 szótöbbségre lehet számítani és így a jegyzőkönyv elfogadása kétségtelen. Szólásra sokan jelentkeztek. A vita kezdetén a parlament titkos ülést rendelt el és a teremben a hirlapíróknak sem szabad tartózkodniuk.

Konstantinápolyból a következőket jelentik a nevezetes ülésről: A parlament titkos üléséről kiszivárgott, hogy hatvannál többen iratkoztak fölszólalásra s ezek közül negyvenen ellenzékiek. A vita nem volt lármás és viharos de bővelkedett drámai jelenetekben. Az ellenzéki szónokok könnyezve, némelyek hangosan zokogva siratták Bosznia elvesztését, a nagy vezír és Rifaat pasa külügyminiszter pedig ékesszólással bizonyították, hogy a parlamentnek csak az annexió elismerése, vagy a konfliktus között lehet választania. Tizenkét albán képviselő nyilatkozatot nyujtott át Achmed Riza elnöknek, a melyben az annexió ellen tiltakoztak.

Tekintettel a nagy és makacs ellenállásra, Hilmi pasa nagyvezír felvetette a bizalmi kérdést: A kormány lemond, ha a parlament még ma nem szavazza meg a jegyzőkönyvet. Mivel még 15 szónok van hátra, ez a fenyegetés mély benyomást tett. A nagyvezír kétszer szólalt föl s a külügyminiszteren kívül a hadügyminiszter is résztvett a vitában. A hadügyminiszter az albánoknak arra a kérdésére, hogy miért nem követelt a porta garancziát a szandzsákért, azt válaszolta, hogy a legjobb biztosíték a török hadsereg s erre az ellenzéken is tapssal feleltek.

A kamara 135 szavazattal 46 ellenében elfogadta a megegyezésről szóló jegyzőkönyvet. Tizenhat képviselő nem szavazott.