Az a félelemkeltő gyanú, hogy a rákos megbetegedések száma mindinkább szaporodik és az az elvitázhatatlan tény, hogy a kellő időben végzett sebészi műtéttel a rákos betegek igen nagy része meggyógyítható, - a művelt világ minden részében mozgalmat indított, a mely a rákos megbetegedések tanulmányozását, a megbetegedés távoltartását és a már meglevő baj gyökeres orvoslását tűzte ki czéljául. Hasonló a mozgalom ahhoz a nagy harczhoz, a mely a tubercolosis leküzdésére indult.

Hasonló viszonyok közt élnek a rákos betegségben szenvedők is, a kik pedig fokozott mértékben megérdemlik részvétünket, mert ez a betegség sokkal kinzóbb és fájdalmasabb, mint a tüdővész s a betegeknek ápolása még az orvos előtt is terhes feladatnak bizonyult.
Éppen a rákos megbetegedések elleni küzdelem megindulásakor szó volt arról, vajjon helyes-e a rák tünteinek megbeszélése a nem szakközönség előtt?

Tény, hogy embertelen dolgot művel az, a ki a rák tüneteinek túlzott és elrettentő formák között való tárgyalásával akar a jó ügy szolgálatába állani, viszont súlyos mulasztás terheli azt, a ki nem figyelmeztet embertársait a folyton fejünk felett lebegő veszélyekre. Ne ijesztés, hanem higgadt felvilágosítás és oktatás legyen a fegyverünk!

A legtöbb ember emlékében úgy szerepel a rák, hogy az egy borzasztó, fájdalmas és halálos kimenetelhez vezető megbetegedés, a mely a kedves családi és baráti körben már oly sok katastropha okozója volt.

Sokszor több évi időtartam után pusztítja el az arczbőrt, az ajkakat, az orrot, a szemeket és csak az arcz szánalmas eltorzítása után szállítja alá a szervezet ellenálló képességét oly mértékben, hogy az élet egyszer csak kialszik. E mellett időszakonkint el is csendesülhet a bántalom, úgy hogy a beteg új reményeket kezd táplálni, mig aztán egy hirtelen jövő lökés által, mint a lassan pislogó tűz – ismét fellobban és újabb területet foglal el a már megtámadott organismuson.

A rákos megbetegedések kinézése oly változatos, mint egy gazdag növény- vagy állatcsalád, a mely számos jellegzetes fajt és számtalan különlegességet zár magába. A rákos megbetegedések sorában megkülönböztetünk egy lokális, fájdalmatlan stadiumot és a szervezetnek egy általános megbetegedését, a mely a vér- és nyirokpályák közvetítésével jött létre s a mely rendszerint fájdalmakkal jár.

Az eddig elmondottak alapján is körülbelül gyanítható már, hogy tulajdonképpen mi is a rák? A rák nem más, mit egy módosulata, egy foka annak a növési sorozatnak, a melyet általános élettörvények szabályoznak. A rákos sejt fejlődésben levő, vagy már kifejlődött szervek ép hámsejtjeiből túlburjánzás után képződik s szövettenilag az ép hámsejtektől csak a szaporodás intensitásában és korlátlanságában különbözik.

Néhány ingerelt hámsejt indul szaporodásnak s ezek hoznak létre egy generatiót, mely beletör a környezet hézagaiba, nedvüregeibe, a nedvvel aztán eljutnak ezek a levált ráksejtek új helyre s ott új daganatnak lesznek a kiinduló pontjai. Itt azonban a daganat nem a megtámadott szerv sejtjeiből, hanem az oda benőtt, besodort hámsejtekből fejlődik. E megbetegedéseket absolut és relativ gyakoriságuk, cyklikus lefolyásuk, pusztító, romboló hatásuk jellemzik.