Dtum
Login with Facebookk
1909 | December

Művészház

Művészeti életünk legújabb eseménye a Művészház megalakulása s első kiállitása. A Művészház — mely művészeti egyesület alakjában gróf Teleki Géza s Iványi- Grünwald Béla festőművész, valamint dr. Domony Móricz alelnökök vezetése alatt alakult meg — arra törekszik, hogy lehetővé tegye az erők egyenletes megoszlását és elhelyezkedését, a mi a két régi testvéregyesület a Műcsarnok és a Nemzeti Szalon mellett nem volt lehetséges.

 

A Műcsarnok hagyományaihoz hiven békén szolgálhatja az akadémikus és klasszikus eszményeket, a nagy stilust, a történeti festészetet; a Szalon művásárjává lehet a középfaju, kisebb igényű festészetnek, a Művészház pedig megnyithatja kapuit minden új művészi törekvés és az új művésznemzedék előtt.


Első kiállításából itélve a Művészház — úgy látszik - nem áll kizárólagos szolgálatába egy bizonyos, határozott művészi iránynak — szinte tüntet vele, hogy valósággal összeválogatta első tárlatára is az új művészet egymástól lehetőleg különböző irányainak tehetségben és értékben jellemző képviselőit.

 

Igy kerültek egy csoportba: Egry József Boromissza Tibor, Borszéky Frigyes. Góth Móricz, Kádár Béla, Littkei Antal, Plány Erwin és M. Vészi Margit festőművészek, Kisfaludi Strobl Zsigmond és Liipola Yrjö szobrászművészek és Gajduschek Erzsi, iparművészeti tervezetekkel, meg művészi fényképekkel. Megannyi különböző egyéniség; csak két kötős vonásuk van: tehetségesek és fiatalok.


Műveiknek kellemes keretéül szolgál a Művészház váczi-utcza 9. szám alatt épült kiállitási helyisége. Egy nagy, felső világítású, hat zárt fülkébe osztott teremből és három interieurré kiképzett kisebb teremből áll az új kiállítási helyiség, melyben az egyes festők művei külön-külön vannak elrendezve, hogy egyéniségük zavartalanul érvényesülhessen.

 

Jobban is érvényesülnek így, mint más tárlatokon, a hol eddig találkoztunk velök. Egry Józsefet például csak most ismerhettük meg a maga egész zordon erejében, melylyel a föld népének életét oly kifejezően és jellemzően tudja érzékeltetni. Thémáihoz mérten kifejezési stilusa is széles, erőteljes, szinte monumentális; formanyelve nagyvonalú, szűkszavú s e szűkszavúságában is beszédes, akár a magyar paraszté.

 

Boromisza Tibor egészen más jellemű művész, mint Egry. A szin szerelmese, a ki mintha csupán szinben látná és érezné a világot, nyugtalan, heves, szinte izzó a festői temperamentuma, a fanatikus „keresők” közül való s így ma — természetesen — a neoimpresssionizmus harczos katonája, de már ebben az első gyűjteményében is vannak alkotások, melyek ennek az új iránynak legérettebb termékei közül valók.

 

Borszéky Frigyes megint másmilyen irányt követ. Hangulatfestő és kissé elbeszélő is, a ki egyik kezével még az akadémikus — sőt talán helyesebben — a magyar, a legnemesebb magyar hagyományokhoz tapad. Szinlátása azonban finomabb, mint sok mesteréé, a kitől tanult, a nélkül, hogy egyik fő erősségét, rajbeli erejét feladta volna.

 

Tud komponálni és szereti a gyengéd, előkelően választékos harmóniákat. Ezek az erősségei megvannak Littkei Antalnak is, valamint Góth Móricznak, a ki azonban tudásban kiforrottabb, a mi képessé teszi, hogy ne csak érzésben lehessen művész, de a technikában is virtuóz. Kevésbbé ismert emberek Plány Ervin és Kádár Béla, bár ők is megfordultak már a kiállításokon és mindig sikerrel állták a sarat.

 

Plány még keresi a maga útját, gyűjteményének egyenetlenségén látszik: mint törekedett régebben erőteljes, összefoglaló jellemző rajzolásra s mint fordult azonnal a színhez, a mint a rajzban kellő erőre kapott. Kádár viszont egyenesen halad czélja felé. Kifejezetten dekorativ tehetség, a ki feltünően szellemes szin- és formanyelven s biztos stilizálással tudja elmondani mondanivalóját.


A kiállítás két művésznője közül M. Vész Margit a budapesti és párisi irói és művészvilág ismertebb alakjainak kegyetlen szatirájú, de elmés és mulatságos torzképeivel, Gajduschek Erzsi pedig izléses iparművészeti tervezetekkel, valamint beállításban és kivitelben egyaránt magas művészi színvonalon álló fényképekkel vesz részt.

 

Gyűjteménye, melyben a fővárosi társasélet legismertebb alakjai vannak megörökítve, nagy vonzó ereje a kiállításnak. Látványosság számba megy Liipola Yrjö-uek, a finnből magyarrá lett fiatal szobrásznak és Kisfaludi Strobl Zsigmondnak szoborgyűjteménye is. Mindketten jól ismert nevek a Műcsarnokból, de csak itt bontakoznak ki teljes értékük szerint. A Művészház belső berendezése Mihályfi Deák Jenő ügyvezető igazgató izlését dicséri. A kiállítás rendezési munkálatait dr. Rózsa Miklós művészeti igazgató végezte.

Megosztás:

A cikkhez még nem tartozik egyetlen hozzászólás sem!
Legyen Ön az első! Hozzászólás írásához kattintson ide!


Cikk-ajánló
A BEAC karvívó válogatóversenye A BEAC karvívó válogatóversenye
A versenyt szénhiány következtében a Műegyetem helyett az...
Olaszország – Magyarország 2:1 (1:0) Olaszország – Magyarország 2:1 (1:0)
A pályán végigmasírozik a vasutasok szokatlanul népes zenekara....
A lefolyt évről A lefolyt évről
Isten jó voltából ismét lefolyt felettünk egy esztendő. Búcsúzunk...
A Hungária Németországban A Hungária Németországban
Olaszországi négy mérkőzése után ismét Németországban folytatta,...
Az állatok beszéde Az állatok beszéde
Az állatok beszélni is tudnak, persze a maguk módja szerint, csakhogy...
A véletlen A véletlen
Két úr, utánok egy rendőr állitott be a fogalmazóhoz. Az egyik uron...
Mi újság?
Hírek, érdekességek a tudomány és a technika...
A varrógép A varrógép
Egy pillantás a mellékelt képre arról győzi meg az olvasót, hogy a...
Elitélt kommunisták Elitélt kommunisták
A budapesti büntetőtörvényszéken a következő kommunistákat itélték el...
Adatbázis informácikó
Feltöltöttség:
46%
Összes publikáció:
26.214
Politika:
3.984
Gazdaság:
4.399
Kultúra:
3.776
Tudomány-t.:
3.429
Sport:
4.144
Bulvár:
4.659
Kincskereső:
436
Páholy:
53
Blog:
221
Összes kép
37.144
Cikkekhez kapcsolódó képek:
36.780
Privát huszadik század képek:
364
Regisztrált felhasználók:
3.984
Fórum témák:
109
Fórum hozzászólások:
650
Cikk hozzászólások:
98