A honvédségi „Rendeleti Közlöny” több újítást közöl, melyekkel a közös hadseregben már megkezdett reformokat a honvédségre is kiterjesztik.

A csukaszürke tábori egyenruhát a honvéd gyalogság számára is rendszeresítik.
Hasonlóan, mint a közös hadsereg gyalog- és vadászcsapatainál, alkalmazzák a csukaszürke sapkát, nyakkendőt, zubbonyt, pantallót a tisztek, a magyar nadrágot a legénység részére. A hajtóka és szegélyzet, valamint a legénységi nadrág zsinórzatának színe palaszürke.

Ezzel teljesült az az óhajtás, hogy a magyar honvédség a közös hadseregtől megkülönböztethető legyen. Az eddigi buzérvörös hajtóka miatt ugyanis könnyen össze lehetett téveszteni a hasonló hajtókáju közös ezredekkel.

Az új ruházathoz a tisztek részére barna bőrövet és bőrlábszárvédőt is rendszeresítettek.
A legénység szijjazata ezentúl szintén barna lesz. Az új ruházat viselése csak akkor válik kötelezővé, ha a csapatokra nézve is elrendelik.

Egy másik újítás az, hogy a gyalogsági segédtisztek ezentúl nem sajátjukból kötelesek a lószerelvényt megszerezni, hanem a kincstártól kapják. A milyen hasznos ez azokra nézve, a kiket csak ezután fognak segédtisztté kinevezni, olyan káros azokra, a kik már régebben segédtisztek, mert sajátjukon nem fognak túladhatni, a kincstár pedig nem kárpótolja őket. Czélszerű lett volna velük is akként eljárni, mint a fegyvermesterekkel tették, a kiknek saját szerszámait a kincstár megtérítés ellenében átvette. Ilyen átmeneti intézkedéssel egy sereg tisztet is meg lehetett volna óvni 120-200 koronás károsodástól.

A harmadik újítás a humanizmus szempontjából érdekes és szép fényt vet a hadvezetőség emelkedettebb fölfogására. Eddig ugyanis minden meghalt honvédet felső ruházatától megfosztva temettek el. Ezentúl zubbony, nyakravaló és nadrág is kerül a halottra, s a ki életében mint katona szolgálta hazáját, halálában sem fog megválni ruhájától, melynek talán, — háborúban — dicsőséget szerzett.