Ugyancsak az idézett bécsi ujság apró jelenteket ír le a minap a német császár tiszteletére rendezett udvari ünnepségekből. Egy ilyen jelenet a következő: A német császár a magyar csoporthoz lép. Először a magyar miniszterelnököt tüntette ki megszólításával és fogadja Wekerle dr. köszönetét a kapott ajándékért. Ezután a német császár Andrássy Gyula grófhoz közeledik. Régi ismerősét üdvözli benne. Az ő személyes érintkezésök amaz időkig nyulik vissza, a mikor Andrássy gróf az osztrák és magyar nagykövetségnél működött. Az akkori külügyminiszternek fia, a német császári korona várományosával abban az időben sok kellemes és emlékezetes órát töltött együtt. Talán emlékszik Vilmos császár erre az időre, mert a találkozás személyes intimitás jellegét viseli magán.

Legilletékesebb helyről való értesülésünk alapján jelenthetjük ki, hogy a német császár és Andrássy gróf kizáróan a külpolitikáról beszéltek. A beszélgetést a császár azzal kezdte meg, hogy nagy melegséggel és elismeréssel emlékezett meg néhai Andrássy Gyula gróf külügyminiszterről, kinek nagy műve a hármas-szövetség most oly fényesen bevált; azután a közelmult külpolitikai eseményeiről beszélt. Mindazokból azonban, a miket a „N. Fr. Pr.” czikkirója mond el, a német császár egy szót sem mondott Andrássy grófnak és Andrássy gróf sem érintette egy szóval sem a magyar belpolitikát.

Az osztrák klerikálisok lapja, a „Vaterland” is beleszól a magyar válságba, a következő feltűnő értesülés közlésével.
„Mint nagyon jól értesült forrásból értesülünk, a tervezett kibontakozás ellen Justh és társai által űzött mesterkedést az erre legilletékesebb bécsi körök a legélesebben elitélik, és nem átalják nyiltan ki is jelenteni, hogy a Justh-csoporté lesz a felelősség, ha a kibontakozás meghiusul és ismét konfliktus lesz a koronával. A korona nem akart konfliktust, de ha ezt előidézi a Justh-Holló csoport makacssága, akkor csaknem kétségtelen, hogy azonnal bekövetkezik a képviselőház föloszlatása és az új választása, oktrojált választási reform alapján. A legjobb forrásból hozzánk küldött informáczió szerint a kibontakozás meghiusulásának esetében meglepő fordulat fog bekövetkezni a magyar válságban.”
A bankcsoport különben változatlanul bízik, s a függetlenségi pártban némelyek a legvérmesebb reményeket táplálják a kibontakozásról. A „Budapesti Hirlap” tudósítójának ezeket mondotta el a jó reménység okairól:
- Én megadhatom önnek a magyarázatot és az a következő: Justh Gyula, a képviselőház elnöke Bécsből hírt kapott. Ebben a hírben arról értesítették Justhot, hogy megbizható forrásból tudomást szereztek egy beszélgetésről, a mely Vilmos császár és királyunk között történt a bécsi császári ünnepségek alkalmából. Vilmos császár a nagyhatalmi érdekekről, a hármas szövetség szilárdságáról és harczi készültségéről beszélgetett királyunkkal és a többi között fölvetette, hogy kivánatos volna, ha a magyar és osztrák monarkia egysége (harmóniája) biztosíttatnék és a belső zavarok elsimulnának. Királyunk ez értesülés szerint így szólt volna: „Most a fuzióval teszek kisérletet, de ha az nem sikerülne, a függetlenségi párttal kisérlem meg a kibontakozást.”

Megjegyzem különben, folytatta forrásunk, hogy mi nem csupán e hiradás következtében nézünk bizalommal az események elé. A monarkia helyzete a nagyhatalmi állás követelései és érdekei, a külpolitikai események logikusan mutatják, hogy a békés, alkotmányos kibontakozást keresik Bécsben. Alkotmányos megoldás pedig másképen, mint a függetlenségi pártnak: a parlamenti többségnek utján nem történhetik. Arról pedig biztosíthatom, hogy a függetlenségi párt ma teljesen egységes és Kossuth Ferencz meg a pát között teljes az összhang és egyetértés.

Most találgatják Justh bécsi forrását, melyet Justh senki előtt sem nevezett meg.
A válság hirek között a legutolsó mozzanat az, hogy Wekerle Sándor miniszterelnök május 24-ikén Bécsbe utazott, hogy kihallgatáson jelenjék meg a király előtt. A kihallgatás lapunk zárta utánra van kitűzve, s így annak eredményéről csak jövő számunkban adhatunk hírt. A legutolsó bécsi hírek azt mondják, hogy döntés a válság ügyében e kihallgatás után sem várható, s a válság előreláthatólag meglehetős lassú lefolyású lesz.