Egy kereskedő-czég jubileuma
Ennek a mi nagy, fényes fővárosunknak a sok ragyogó diszét, pompáját az élet küzdelmeiben elmerült ember a külsőségek szerint szokta mérni. A monumentális kőpaloták czirádái, a körutak hömpölygő emberáradatának vetekedő elegancziája, ékszerdísze, a pöfögő gépkocsik százai, a felszines intuiczióju ember szemében mindinkább kiegészítői a rezidenczia nagyságának, mint azok a tényezők, a melyek ennek a csillogásnak csakugyan meg is adják a belső értékét.
Az ipart és a kereskedelmet értjük itt, a mely tényezőknek a szereplésből nagyon kevés, de a működésből annál több szokott kijutni osztályrészül és a melyek a kelleténél talán többször is, a nagy nyilvánosság előtt csak akkor szerepelnek, a mikor egyik-másik exponensük, önhibából-e, nem-e, de összeroppan.
Akkor vesszük észre, hogy vannak ennek a mi nagy városunknak, ennek a mi tengerfényünknek, pompánknak belső tényezői is, azok, a melyek ennek a csillogó nagyságnak az igazi teherhordozói.
El kellett mondanunk e néhány szót, hogy egy régi, neves fővárosi kereskedő czégnek, Watterich Arnold üzletének negyven évi fennállása jubileumát, a melyről az alábbiakban akarunk megemlékezni, igazi értéke szerint mérlegelni tudjuk.
Negyvenesztendő, majdnem egy félszázad, számottevő numerus még akkor is, ha az illető kereskedői czég szakmájában vannak régibb keletü üzletek is, hát még akkor, hogyha mint a jubiláló Watterich Arnold esetében a czég a legrégibb üzlet e szakmában széles Magyarországon. Hogy mindjárt a bevezető sorok gondolatmeneténél maradjunk: mennyi fényt és pompát, mennyi összeroppanást látott a czég maga mellett elhaladni, mig a saját sziklaszilárd berendezkedésével lépésről-lépésre, mindig megállva a helyét, felküzdötte magát mai nagyságára.
A ma már országos hírü, sőt a külföldön is nevessé vált üzletet 1869-ben alapitotta a család nesztora: Watterich Arnold. Nem nagy tőkével, de annál több szaktudással, energiával, legfőképpen pedig ernyedetlen szorgalommal. Becsületes, minden tekintetben szolid üzleti elvek, a vevőkörnek a legszélesebb keretek között mozgó és teljes kielégítése volt az, a mi a régi Watterich-boltot a fővárosban csakhamar nagy hirre emelte.
1905-ben ment át az üzlet jelenlegi főnökének, Watterich Gusztávnak, Watterich Ödön fiának a birtokába. A teljesen modern vezetés néhány év alatt óriási arányokban vitte előre a czéget azon az uton, a melyet egyrészt az elődök neve, másrészt a modern fejlődés jelöltek ki számára.
Most, amikor a Watterich-czég negyven éves fennállásának jubileumát készül megünnepelni, eljutott oda, a hol bizvást elmondhatjuk róla, hogy ebben az országban nemcsak az első, de az egyedüli is, a mely anyagáruk, kompozicziók, drógok és pinczegazdászati dolgokban felveheti a versenyt minden tekintetben.
Minden tekintetben, a mivel sokat mondottunk, mert az anyagáruk, kompozicziók és drógok dolgában a versenyképesség elérése nem csupán országos jelentőségü. A szakma áruival a külföld olyan mértékben igyekszik elárasztani az országot, hogy a Watterich-czégnek például éveken át küzdelmes harcza volt azzal, hogy az olcsóbb, de természetesen selejtes portékát ki tudja szoritani Magyarországból.
Ennyi becsületes munka, ennyi igyekvés természetesen nem maradhatott elismerés nélkül. Az illetékes körök méltánylásának a negyvenéves fennállás alatt többször is volt részese a Watterich-czég. Első kitüntetése az 1876. évi szegedi kiállitásról való, a hol áruinak tökéletes jóságáért kapott jutalmat. A következő kitüntetés 1879-ben érte, a mikor a székesfehérvári kiállitáson nyert aranyérmet. Az 1885. évi országos kiállitás és az 1891-ben Zágrábban rendezett horvátországi kiállitás ugyancsak az érdem jeléül az érmet hozták meg a czégnek. Az 1896. évi milleniumi kiállitáson aranyéremmel tüntették ki a czéget. 1902-ben a gazdasági egyesületeknek országos szövetsége által Pozsonyban rendezett kiállitása elismerő oklevéllel és végül a sütők nemzetközi kiállitása 1906-ban ujabb éremmel tüntetik ki a Watterich nevet.
Az anyagáruk, kompozicziók, drógok és pinczegazdászati felszerelések czikkeinek, apraja-nagyjának valóságos kincsesháza a Dohány-utczai óriási épület. Kezdve a legegyszerübb borsajtótól a saját szabadalmában készült hütő apparátussal ellátott sörszivattyuig, minden legapróbb czikkecske képviselve van. Drógjainak legelsőrangu minősége közmondásossá vált, az anyagáruk kifogástalan volta pedig régóta versenyen kivüli klasszist vivott ki magának.
A miről azonban vezető helyen kellett volna megemlékeznünk, az a czég külön speczialitása: a kompozicziók.
A kompozicziók sokfélesége, finomsága, méltányos ára és mégis excellens volta nemcsak a kereskedői világban vált közismertté, hanem immár a gazdasszony háztartásában is jó nevet szerzett magának.
E dolgok azonban annyira átmentek már a köztudatba, hogy valósággal hiba volna e helyen velük bővebben foglalkozni, nehogy ugy tünjünk föl, mintha ezeket most akarnánk fölfedezni.
A czég egyébként minden ujdonságot, minden raktáron levő legkisebb czikkecskét évnegyedenként megjelenő árjegyzék-lapjában, a mely Watterich Gusztáv saját szerkesztésében jelenik meg, közzétesz és igy a vevőközönséget, a mely a lapot ingyen és postán bérmentve kapja kézhez, még ez uton is a legfigyelmesebb kiszolgálásban részesiti.
Csak azt kivánjuk még megemliteni, hogy a czégnek kizárólag a Dohány-utcza 3. szám alatt vannak az üzlezhelyiségei.
A ki olvasóink közül alkalomadtán elfárad a Dohány-utczai óriási üzletbe, az igazat fog nekünk adni: a Watterich-czég vezet.
N. I.
.jpg "Hazatérő kivándorlók")
.jpg "Az aratás és a fegyvergyakorlatok")
).jpg "Kalászosokból közepesnél jobb termés várható")
Legyen Ön az első! Hozzászólás írásához kattintson ide!