Hogyan teleltessük állatainkat?
Erről a minden gazdát közelről érdeklő kérdésről a következőket írja Jalsoviczky János a „Gazdasági Lapok”-ban:
Az ország nagyobb részében nagy a takarmányhiány, nem lesz tehát felesleges munka, ha a gazda már most foglalkozik állatainak téli teleltetésével.
Mentől hamarabb kezdi meg a gazda állatainak takarmányozását számítás alapján, annál kevesebbe fog kerülni azoknak téli teleltetése.
Mindenekelőtt nagy figyelmet fordítson a gazda a cséplés idején arra, hogy a szalma- és törekkazlai rendesen legyenek összerakva, nehogy annak nagy része a rendetlen kazalrakás következtében beázva megpenészedjen és ezáltal takarmányértékét elveszítse.
A meglevő őszi zöldcsalamádét vagy más zöldtakarmányt, a mint a cséplés folytán szalma és törek áll rendelkezésre, szecskázva, keverve kell a jószágnak adni, mert ily módon a zöldszecskával keverve sok gyenge tápértékű szalma és törek haszonnal lesz feletethető.
A tengeritörés után ne mulassza el a gazda a tengeriszárnak azonnali levágatását és azt lehetőleg a levágás ideje alatt szártépőgéppel megtépetve, közbe-közbe répát, répalevelet, vagy zöldcsalamádét vágatva, oly módon kazalba rakni, hogy a kazal szélessége 5-6 méter, hossza 10-15 méter legyen, magasságát a kazalnak három-négy méter határolja, már nyomakodott állapotában, vagyis a kazal folytatólagos rakása, ha három napon át történt, megfelelő iga és ember-erővel, akkor annak tetejére egy réteg szalmát terítve, megkezdhető lesz a leföldelése.
Mindenesetre czélszerű, ha az ily módon elföldelendő kazal hőmérsékletét a gazda a földelés előtt megfigyeli; a megfigyelésre legalkalmasabb a kazalbarakás alkalmával, a kazal közepe táján, két-három 6-8 czollos vastag, két méter hosszu fenyőfa berakását oly módon végezni, hogy ezen fenyőszálakat a kazal emelkedésével fokozatosan feljebb-feljebb huzva, a kazalba üregeket (lyukakat) készítünk, a melybe a kazal bevégzése előtt egy hőmérőt zsinegen lebocsájtva megfigyeljük a kazal belső hőmérsékletét.
A földelés legkönnyebb keresztülvitelét oly módon végeztethetjük, hogy a kazal két oldala mellett 1 1/2 – 2 öl szélességben a földet ekével jó mélyen megszántatjuk és az így felporhanyított földet a kazal mellé állított szekerekre, a melyekre előzetesen deszkákat rakunk, lapáttal a földet felhányatjuk, a szekerekről pedig a kazal tetejére dobatjuk.
A kazal tetején a földet egyenlő vastagságban iparkodjunk eligazíttatni, hogy annak terhelése a kazal tartalmát egyenlően nyomja.
A föld vastagsága a kazalon 80-tól 100 centiméter okvetlen meg legyen, mert csakis a nagy nyomás biztosítója a takarmány fölötti levegő kiszorításának és ezzel kapcsolatosan a takarmány romlás nélküli eltartásának.
Ugyanilyen módon járjunk el a zöldtakarmányok, répafejek és levelek télire való eltevésével is.
Az ily módon lesavanyított takarmányok téli etetésével sok száraz pelyva és szalma bekeverve, jó sikerrel feletethető.
Szükségletének megfelelőleg gondoskodjon a gazda már most az erőtakarmányok beszerzéséről is, mert legyen az bármily néven nevezendő erőtakarmány, azt most idejekorán jutányosabban beszerezheti, mint a tavasz felé, a mikor azoknak árai rendesen a nagy kereslet folytán igen felemelkednek.
Ha azonban minden egyes időszaki etetésre szánt takarmányt háromszorra elosztva, kisebb adagokban adjuk az állatoknak, azt azok mint friss takarmányt, jóizüen és haszonnal fogják értékesíteni.
Ha ezen említett eljárásokat annak idejében teljesítjük, nem leszünk kénytelenítve állataink sanyaru takarmányozási állapotát átszenvedni, hanem ellenkezőleg azoknak jó teleltetését feltétlenül biztosíthatjuk.
).jpg "Kalászosokból közepesnél jobb termés várható")
Legyen Ön az első! Hozzászólás írásához kattintson ide!