Olaszországban ismét kormányváltozás állott, a mennyiben Giolitti-kabinet lemondott és helyét a Sonnino-kabinet foglalta el. Sonnino Sidney báró, az uj olasz miniszterelnök, négy év alatt másodszor állott a kormány élére, 1906 februárban sikerült neki a Fortis-kormányt megbuktatnia s ő maga vett át a kormányt, de már néhány hónappal később át kellett adnia a helyét Gilittinek, a kit most ismét ő vált föl a kormányzásban.

Sonnino már évek hosszu sora óta kiváló szerepet játszik az olasz közéletben s nagy érdemeket szerzett különösen az olasz pénzügyek rendezése és a krónikus deficzit megszüntetése révén. Sonnino báró 1847. márczius 11-én született Firenzében, s eredetileg a diplomácziai pályára készült s a többi között a bécsi olasz nagykövetségnél is működött. 1871-ben visszavonult a diplomácziai pályától és szocziálpolitikai, valamint gazdasági kérdésekkel kezdett foglalkozni. 1880-ban a kamara tagjává választották.

A kamarában a balpárthoz csatlakozott s különösen az olasz pénzügyi politika ellen intézett kiméletlen támadásaival keltett feltünést. 1889-ben pénzügyi államtitkár lett, de a kormány, a melynek tagja volt, hamar lemondott. A következő években ismét az ellenzék soraiban küzdött, különösen Giolitti kormánya ellen. 1893-ban Crispi kabinetjében kincstári és pénzügyminiszter lett s ebben az állásában kiváló érdemeket szerzett.

A mikor Crispi pártja 1897-ben szétszakadt. Sonnino megalkotta a jobboldali czentrumot. 1906-ban a Fortis-kormány bukása után miniszterelnök lett. Kabinetjében egyesitette a legkülönbözőbb elemeket, a konzervativ Luzzattitól kezdve, egész a republikánus Pantanoig. Kabintje azonban talán éppen ezért nem volt tartós, s éppen 100 napig tartó kormányzás után le kellett mondania.