A kormány intézkedése az ex-lexre vonatkozólag

1910 | Január

A mint az új-esztendő közeledtével a válságból való kibontakozás reménytelensége miatt elkerülhetetlennek látszott az ex-lex állapot elkerülése, az egyes miniszteriumokban megtették a szükséges irányító intézkedéseket a közelgő költségvetés nélküli állapotra.

Ez intézkedések abból a szigorúan alkotmányos fölfogásból indulnak ki, hogy költségvetési törvény hiján elvileg semmiféle utalványozásnak nincs helye az állandó jellegű illetményeken és szerződésekből folyó kötelezettségeken kívül. Tekintettel azonban arra, hogy fölmerülhetnek esetek, a mikor az utalványozás elhalasztása országos kárral járna, egy államtitkár elnöklete alatt állandó bizottságok alakíttattak, a melyeknek az lesz a föladatuk, hogy az ily eseteket behatóan megvizsgálják, mérlegeljék s a tárgyalás eredményéhez képest tegyenek javaslatot az utalványozás foganatosítása vagy függőben tartása iránt.

Félhivatalosan ezeket jelentették erről:
„Minthogy az 1909-ik évi állami költségvetésről szóló törvény érvénye deczember 31-én le fog járni és nincs kilátás arra, hogy eddig az időig a törvényhozás az államháztartás továbbvitele iránt intézkedhetnék, a kormány kötelességének ismerte gondoskodni arról, hogy az államháztartás menete fönnakadást ne szenvedjen és elhatározta, hogy 1910 január 1-től fogva az állami kiadások közül továbbra is teljesíttessenek azok, a melyeknek megszüntetése a köz-, állam- vagy magángazdaságra nézve nagy károsodással járna.

A minisztertanácsnak ezt az elhatározását Wekerle Sándor miniszterelnök az utalványozható kiadásokról az 1909. évi költségvetés megfelelő fejezeteire, czímeire és rovataira való hivatkozással összeállított kimutatás kiséretében 4724/909. P. N. körrendeletben azzal a meghagyással hozza a pénzügyminisztérium főosztályvezetőinek, ügyosztályvezetőinek és számvevőségi főnökeinek tudomására, hogy ex-lex beálltával csak a kimutatásban fölsorolt kiadások lesznek folyósíthatók, viszont ezek a kiadások, – melyek között szerepelnek az összes állami adósságok is – valamint az állandó illetmények és az állandóan utalványozott és esetről-esetre meg nem szüntetett egyéb kiadások, minden külön utasítás bevárása nélkül teljesítendők; ha pedig egyes más kiadások utalványozásának elkerülhetetlen szükségessége merülne mégis föl, erre nézve a minisztertanács fölhatalmazását ki kell kérni.

Kimondja továbbá a körrendelet, hogy az utalványozás (előirás) a fönnálló törvények és szabályok szerint s oly módon teljesítendő, hogy minden utalványozás (előirás) az ex-lex megszüntével az állami költségvetésbe akadálytalanul beilleszthető legyen. Végre hangoztatja a körrendelet, hogy az állami bevételek tekintetében meg kell tenni mindama, a fönnálló törvényekben és szabályokban gyökerező intézkedéseket, melyek azok biztosítására szükségesek. Hogy ez alól az általános szabály alól a közadók terén mennyiben lesz eltérésnek helye, azt a kormány külön utasításban fogja szabályozni. ”

Wekerle Sándor miniszterelnök a legszükségesebb kiadásoknak exlexben való utalványozásáról kiadott fentebb említett körrendeletével kapcsolatosan ma a közadók behajtása, illetőleg a behajtás szüneteltetése tárgyában a kormány külön utasítását is kiadta. Ezt az utasítást a miniszterelnök a pénzügyigazgatósághoz, valamint a székesfővárosi királyi adófelügyelőhöz intézett körrendeletében bocsátott ki.

A fontos utasitás lényegesebb rendelkezései a következők:
A rendelet vételétől további intézkedésig a közadók módjára beszedendő követeléseknek végrehajtás utján való behajtását egész általánosságban szüneteltetni kell. Ennélfogva utielőlegek sem a főszolgabiráknak, sem azok segédeinek nem utalványozhatók és az állami végrehajtók további intézkedésig behajtással nem foglalkoztathatók.

Az említett rendelkezések azonban a közadók módjára beszedendő egyéb, nem kincstári követeléseknek kényszerbehajtását nem érintik, a miből önként következik, hogy ezek behajtásának költségei a fönnálló szabályok szerint az exlex alatt is utalványozandók. Az 1910. évre esedékes és a közadók kezeléséről szóló törvény 39. szakaszában megállapított határidőkben be nem fizetett adóösszegek után késedelmi kamatok mindaddig, a míg az államháztartás továbbvitele törvényhozásilag biztosítva nem lesz, nem számíthatók és nem is szedhetők, ebből folyólag a teljesítendő befizetések egészen az adótőkére számolandók el.

Ellenben az 1909. évről, valamint az előző évekről fönmaradt állami adók befizetése esetében késedelmi kamatok számíthatók és számítandók. Minthogy azonban a kincstári, követeléseknek kényszerbehajtását a kormány – a föntebbi rendelkezések szerint – az exlex tartalmára egész általánosságban beszüntette, az esetben, ha az említett régibb adók fizetésére jelentkezők közül valaki a késedelmi kamatok fölszámítását, illetve bevételezését kifogásolná, a befizetés késedelmi kamatok nélkül az adótőkére is elfogadandó; fönmaradván természetesen a kincstárnak az a joga, hogy a költségvetési, illetve fölhatalmazási törvény életbelépte után az 1909-ik és előző évekből eredő tartozásukat késedelmesen fizető adózóktól a késedelmi kamatokat utólag beszedhesse.

Hogy pedig az elmaradó késedelmi kamatok utólag kiszámítása és beszedése körül nehézségek ne merüljenek föl és hogy ebben az irányban az illetékes közegek működése könnyebben és hatályosabban ellenőrizhető legyen, a pénzügyi hatóságok kötelesek lesznek a régibb adótartozásokra teljesített s a felek kivánságára egészben a tőkére bevételezendő befizetések után a kamattartozásokat esetről-esetre pontosan kiszámítani és ezt a kiszámítást az adófőkönyv jegyzetrovatába bejegyezni.