Azt a szövetséget, a melyet a Justh-párt a szocziáldemokratákkal az általános választójog érdekében kötött, vasárnap nagy népgyűléssel pecsételték meg Aradon. A népgyűlés délután három órakor kezdődött a Szabadság-téren : a déli gyorsvonattal odaérkező Justh Gyulát és tizenhárom képviselőtársát a szocziálisták ünnepiesen, zeneszóval kisérték le a pályaudvartól. Körülbelül három-négyezer ember jelent meg a gyűlésen, Arad értelmiségéből több százan, továbbá az aradi zsinatra érkezett papok és tanítók is jelentékeny számban csoportosultak az emelvény körül.

A gyűlést dr. Mülek Lajos közjegyző nyitotta meg, utána gróf Batthyány Tivadar lépett az emelvényre. Hevesen kikelt az uralkodó-párt ellen, a mely ígéretet tett a választójog megalkotására s most ellene tör. Visszapillantást vetett az 1848 előtti forradalmi mozgolódásra, mikor a jobbágyság felszabadításáért nem is a nép, hanem a főnemesség küzdött.

A jobbágyokat, úgymond, a Kossuth Lajosok és – ne vegyék szerénytelenségnek – a Batthyány Lajosok szabadították fel. A midőn mi most szintén a népjogokért harczolunk, egyenes követői vagyunk Kossuth Lajosnak és Batthyány Lajosnak. Szükséges a népet jogokkal ruházni fel, mert eddig Bécsben fütyültek a mi alkotmányunkra és azt hangoztatták, hogy a magyar parlament nem képviseli egész Magyarországot, hanem csak pár százezer, a hatalomtól függő választópolgárt. Ha azt akarjuk, hogy itt necsak a felső tízezrek uralkodhassanak, hanem a nép milliói is élhessenek tisztességesen a maguk igényei szerint, akkor meg kell alkotni a népparlamentet.

Utána Justh Gyula lépett az emelvényre. Taps és éljenzés fogadta, mire ő beszélni kezdett. Kegyelettel emlékezett meg az aradi tizenhárom vértanuról, a kiknek szelleme rójja pártjára ezt a kötelességet: teljes erővel szembeszállni a reakczióval! A mai parlamenti rendszerrel ez nem lesz lehetséges, ezért kell arra törekedni, hogy az igazi népképviseletét megvalósíthassuk. Majd így folytatta:
- Azt mondják a reakczió lovagjai, hogy ez az ország még nem érett meg az általános, titkos választójogra és ha megvalósítanánk, akkor megszünnék a magyar faj szupremácziája és a vezetés kisiklanék az intelligenczia kezéből. Szükséges itt elmondanom, hogy a függetlenségi párt fennállása óta küzdött az általános választójogokért. Irányi Dániel 1872-ben, Mocsáry Lajos 1874-ben adott be javaslatot a parlamentnek az általános választójogokért. 1872-ben nemzetiségek is helyet foglaltak a függetlenségi pártban.

A Mocsonyiak együtt írták alá Irányival a választójogot követelő javaslatot.
Ismertette a koalíczió választójogi politikáját, a mely nem annyira a választójogot, mint inkább a kormányon maradást akarta kierőszakolni. Hosszú statisztikai adatokkal mutatta ki, hogy az általános választójog biztosítja a magyar faj szupremácziáját, mert a nemzetiségi megyékben ma sokkal alacsonyabb a czenzus, mint a magyarokban. Végül arról beszélt, hogy az általános választójog megszünteti az osztályuralmat, véget vet a vallási villongásnak, a nemzetiségi viszálynak és általános békét, megértést, szeretetet teremt.