Dtum
Login with Facebookk
1911 | Március

Nemzeti Szinház: Sire Lavedan Henri szinműve - Vigszinház: A zseni - Nagy Endre tragikomédiája

A hires Lavedan darabja oly hibában szenved, mely franczia darabokban fölötte ritka: hiányzik belőle a tónus egysége. Nem tudjuk, mit akar a szerző, sirjunk-e, vagy nevessünk-e? Tudja-e maga a szerző? Sokféle összhang van a művészetben, szegény, gazdag; természetes, mesterkélt, erősen, gyöngén érezhető; de az összhang hiánya öl.

 

Ez roszabb a legroszabbnál, az unalomnál. Shakespeare óta nem ritka a komikus és tragikus elemek együttléte a tragédiában, de a komikus komikus marad, a tragikus tragikus. De midőn maga a komikum csap át a tragikumba és megfordítva, ez szinte tűrhetetlen. Lavedan darabjának csak ez a nagy betegsége.


Egyetlen egy jelenetének az elemzése megértetheti ezt azokkal is, kik a darabot nem látták és nem olvasták. Ezt a jelenetet a következő előzmények értetik meg az olvasóval. Saint-Salbi grófné előkelő, jámbor, kedves, okos nő, kinek azonban az a bogara van, hogy még 1848-ban is hisz abban, hogy XVII. Lajos nem halt meg Simon varga kezén, hanem kicserélődött és valahol él.

 

Talán nem is tudja, hogy ő kicsoda, mert hiszen különben nehéz volna megérteni, miért nem ad életjelt magáról, mint azok a csalók ( Naundorf és mások ), kik maguk XVII. Lajosnak hazudták. De a szerző nem szivesen látná, hogy mi Saint-Salbi grófné hitét elemezzük, ő azt akarja, hogy fogadjuk el tény gyanánt és ezt drámairodalmi preczedensek alapján megtehetjük neki.

 

A grófné meghitt emberei, orvosa, gyóntatója, aggódnak a grófné lelki állapotán, mely talán nagyobb lelki zavarok kezdetét jelenti, ámbár, őszintén mondva, ezek az aggodalmak nekünk nézőknek nem látszanak jogosultaknak. De a szerző azt akarja, hogy ezt az aggodalmat se feszegessük, hanem fogadjak el tény gyanánt és nekünk szót kell fogadnunk; a szinházi néző elég rugékony, lehet őt hajlitani, a nélkül, hogy törnék, de ha sokszor hajlitjuk, egy kissé mégis meggörbül.

 

Most jő a véletlen. Az orvos és pap összeakadnak egy úrral, a ki nagyon hasonlit XVII. Lajoshoz, a mellett ügyes, eszes ember, faczér szinész is, naiv, fantasztikus, úgy, hogy lelkesen vállalkozik arra a feladatra, melyet az orvos és a pap ajánlanak neki, hogy a grófné előtt mint XVII. Lajos föllépjen, - mert a grófnénak csak az a kivánsága van, hogy egyetlen egyszer láthassa az élő XVII. Lajost.

 

A pap és az orvos megfontolhatná ugyan, mi lesz majd a találkozás után, hová tüntessék majd el azt a színészt, de a szerzők nem szeretik, ha darabjaik kulisszái mögé nézünk, a kulisszák mögé nézni különben se üdvös, tehát ne nézzünk semerre és forditsuk figyelmünket a nagy találkozásra, a főjelenetre.


Együtt van a „király” és a grófné. A grófné reszketve az izgalomtól, boldogságtól, megindulástól, jámbor szive forradalomban, egész valója hihetetlen extázisban. Szemben vele a szinész, a ki jó fiú, vidám, csak erkölcsi tekintetben öntudatlan (szerelmes a grófné fölolvasónőjébe, a mi nagyon hozzájárult, hogy ezt a szerepet elvállalja), szóval nem rosz fiú, a ki alig tudja, mit csinál, mert szerelmes és szinész.

 

 

Már most mit kelljen éreznünk? A grófnő boldog; örüljünk-e a boldogságának? Nem lehet, mert csaláson alapul. Komikusnak találjuk-e a grófnőt? Nem lehet, mert hiszen oly tiszteletreméltó. Meg legyünk-e indulva? Nem lehet, mert a szinész oly komikus. Se nevetnünk, se sirnunk nem szabad. Se komolyak nem maradhatunk, se mulatni nem szabad a dolgon.

 

Csak a parasztok találják a bolondot komikusnak, és csak a legdurvább lelkűek tréfálkoznak vak emberrel. (Milyen más a Gloster-Edgar jelenet Learban! ) Az eredmény az, hogy kínos, kellemetlen érzéseink támadnak. Nem tudjuk magunkat orientálni. Mindenki jó ebben a darabban, a szinész, a pap, a doktor, a grófnő, a felolvasónő stb. és a legbadarabb dolgok történnek, a legképtelenebb helyzetek keletkeznek.

 

A végén a szerző nem tud máskép segiteni magán, hogy befejezhesse a darabját: kitöreti a forradalmat és ostoba golyó által leteritteti a szinészt, kinek turpisságát a grófnő, a nélkül, hogy baja esett volna, már előbb fölfedezte. A grófné vigan marad abban a hitben, hogy XVII. Lajos él és a függöny visszavonhatatlan, véglegesen legördül. Attól tartunk, hogy ámbár a szerző nagyon tiszteli Istent, a Királyt és a szent hagyományokat, darabjának mégsem lesz hosszú élete ezen a földön.

 


Gyönyörű volt Rákosi Szidi és Odry Árpád játéka. Rákosi Szidi mestere a szónak, a játékban pedig az a fő mestersége, hogy mer és tud mesterkéletlen lenni. A grófnő lelki jóságát, finomságát, egyszersmind erejét és határozottságát kitűnően ábrázolta. A szinész és ezermester szerepében Odry Árpád egyik legjobb alakitását adja. Kitűnik, hogy nagy kár volna őt a szerelmes szinész szerepkörébe zárni.

 

Neki sok szine, hangja, karaktervonása van, igen változatos tud lenni és a mi a fő, mindig szimpatikus. Ebben a szerepben az ezermester szolgálatkészségét, a szinész hiúságát, a czigányember gondatlanságát, a jó fiút kitűnően érvényesíti. Kár, hogy ezt a finom együttest a közönség nem sokáig fogja élvezni. A rosz darabot a legjobb szinészek se tudják megmenteni.


A zseni-t a Vigszinház közönsége oly kedvesen fogadta, a milyen kedves neki a darab szerzője, a szerző tehetsége, lelke. Kevés népszerűbb ember van a művészi világban Budapesten, mint Nagy Endre. Neki köszönünk két fontos dolgot: a kabarénak művészi szinvonalra emelését és ugyancsak a kabaré nemzeti, budapesti jellegét.

 

Ez a kettő különben kapcsolatos, mert nincs igazi művészi élet, a mely nem mélyen a talajban gyökerezik. A mit rendesen ebből a genre-ból láttunk, az nemzetközi, vagy bécsi, vagy karaktertelen volt. Nagy Endrében oly ép művészi és nemzeti érzék lakik, hogy teljesen átalakította a kabarét, illetőleg megteremtette a többiek mellett a művészi kabarét.

 

És mily nagy úr ő ott, mint conférencier! Szint a lelket ő ad minden produkcziónak. Kitűnő szeme és kevés epéje van, tehát szeretetreméltóan szatirikus. Csak úgy megsimogatja áldozatait, de azért ezek néha megérzik csontos keze keménységét és fölszisszennek. Azonban szivesebben nevet és megnevetteti a közönséget. Egy kicsit talán mégis pusztítja a sznobizmust, csak ne volna ez oly termékeny, mint a dudva és ne tanyázna a jól fűtött szalonokban!


Mindezzel azonban nem akarjuk kerülgetni. A zseni megbeszélését, inkább előkészíteni. Nem, mintha a szerző kabaréeszközökkel vagy ebben a stilusban dolgozott volna, ellenkezőleg igen élesen megjelölte a határokat. De a darab főleg szatirikus, nem tragikomédia, hanem szatirikus vígjáték, vagy legalább is mindkettő együttesen, szatirikus tragikomédia.

 

 

Két unokatestvér áll a darab előterében, az egyik, Rudolf, hires zeneművész, a másik, György, mérnök, a ki azonban egyelőre nem gyakorolja mesterségét, hanem managerja a tehetetlen, fantáziáinak és fantáziáiban élő zeneművésznek. Oly kitűnően menedzseli ( hogy magyarosan irjuk ezt az új szót) a zenészt, hogy kezdve a kézszorításokon, föl a pénzig és még fölebb a szeretett nőig a menedzser, a nem gyakorló mérnök mindent elvesz Rudolftól és magának kaparint meg.

 

Az utolsó fölvonásban György templomba vezeti a gazdag és szép, és fiatal Ágnest. Az esküvő a lipótvárosi Szent István-templomban ( vulgo bazilika ) megy végbe. György díszmagyarban. Rudolf tisztes távolságban frakkban. Ő fog orgonázni. György észre se veszi Rudolfot. Midőn figyelmeztetik rá, azt mondja, hja igen, Rudolf, tehetséges fiú, támogattam, magában nem tud semmire sem menni.

 

Tanulság: többet és egy lat ügyesség. Mint egy font zseni. De félreértjük Nagy Endrét. Ha ezt a tanulságot vonjuk le darabjából. Az ő gondolata szomorúbb is, fenköltebb is. Mit vett el György Rudolftól? Tulajdonképen semmit. A kézszorításokat? Vigye az ördög. A pénznek egy részét? Marad elég. Rudolf évi jövedelme százezer koronára rúg. A szeretett lányt? Igaz, ezt György elhódította. De mily könnyű volt ez! A leány nem volt soha Rudolfé.

 

Rajongott érte, de nem szerette. A leány igen helyesen mondja, a zseni nem férjnek való, főleg nem az Ágnesekhez illik, a zseni tragikus. György, az más. Az komikus. Az egy-két-három év múlva szarvakat fog hordani szép fején, de már csak akkor, mikor bőven kiérdemelte őket. György semmi igazi értéket nem vitt el Rudolftól, a mi lehetetlen is, mert oly kevés érték van a világon és azok mind elérhetetlenek a Györgyöknek.

 

De a zseniség szomorú adomány: másokat boldogít, hordozóját könnyen megrontja. Ez az érzés kisérte a darab burleszk, komikus jeleneteit, mint kissé távoli, bánatos, sajátos zene. Előtérben állott két szatirikus jelenet, jour a bankárnál, a melyen György megkaparintja a gazdag leányt és az említett jelenet a templom előtt.

 

A darabot nagyon szivesen fogadták, de kissé keveselték az adottat. Igazában csak két jelenet, az expoziczión kívül! Kissé megzavarta a közönséget, hogy nem a zseni áll előtérben, hanem a másik, a stréber. A zseni csak arra valónak látszik, hogy a stréber czölöpnek használja, melyen a magasba kapaszkodik. De Rudolf egy-két beszélgetése gyönyörű és mélységes- mégis a zseni tragédiája nincs drámailag, cselekvényben, megtestesítve.

 

A szatíra finom. Ágnes persze kikeresztelkedett. A zsidó násznép a katholikus templom előtt áll. Az egyik azt mondja: Mégis csak más, mint a Dohány-utczában. Piczike kis fölsziszszenések a földszinten. Örülök ennek a simogatásnak is, de jó volna, ha egyszer Nagy Endre megkeményítené a szivét és korbácsot venne a kezébe. Már nagyon fölgyült a templomban a korbácsolni valók száma. Hogy a Vigszinházban nem játszanák el a komoly szatirát? Tévedés. Mindenki, ha a korbács suhogna, a szomszédját nézné. Most is úgy tesznek.
Alexander Bernát.

<<
<
1
2
3
>
>>
Megosztás:

A cikkhez még nem tartozik egyetlen hozzászólás sem!
Legyen Ön az első! Hozzászólás írásához kattintson ide!


Mini galéria
Nagy Endre A zseni czimű darabjából Harmath Hedvig és Csortos: Minden szava ámítás Mészáros Gizella Tanayhoz : Nem kellett volna ide jönnie!
Cikk-ajánló
Adatbázis informácikó
Feltöltöttség:
46%
Összes publikáció:
27.378
Politika:
4.183
Gazdaság:
4.597
Kultúra:
3.840
Tudomány-t.:
3.429
Sport:
4.354
Bulvár:
5.022
Kincskereső:
436
Páholy:
64
Blog:
230
Összes kép
37.374
Cikkekhez kapcsolódó képek:
37.010
Privát huszadik század képek:
364
Regisztrált felhasználók:
4.183
Fórum témák:
187
Fórum hozzászólások:
847
Cikk hozzászólások:
98