Dtum
Login with Facebookk
1911 | Október

A méhészet haszna

Szegeden az idén országos gyűlésök volt a méhészeknek.
Érdekes számokat terjesztettek erre a gyűlésre a méhészek elé. E szerint hazánkban 13512 községben foglalkoznak gazdák méhészettel s a legutolsó esztendőben közel negyvennyolczezer mázsa mézet termeltek s ötödfél millió koronával több jutott a gazdák zsebébe mézért és mellékterményeiért. 

A ki e hivatalosan összeirott adatokat olvassa, az nem tarthatja csekélynek, vagy haszontalan pepecselésnek a méhészkedést. De megtoldjuk még a mondanivalónkat egyébbel is. Elek aradmegyei községben él egy tanító. Ehrling Lénárd, a ki, a míg a tanítói feladatait pontosan végzi, otthon a tanítási időn tul űzött méhészkedésből a saját bevallása szerint kétszer annyi jövedelme van, mint a mennyi a tanító fizetése.

De ismerjük a Bácskában, Jánoshalmán a postamesternőt, özv. Madzini Gézánét, a ki a mellett, hogy hivatalát főnökei teljes elismerése mellett látja el, a mintaszerűen vezetett méheséből 600-1000 korona jövedelme van. Ez a lelkes magyar asszony a méhészet minden dolgát egészen a mézszűrésig és eladásig maga, minden segítség nélkül végzi. Nem lehet tehát mondani, hogy akár a nők is nem sikerrel méhészkednének, csak akarjanak. 

De ismerünk minden soron gazdasszonyokat, a kik négy-hatszáz koronát vesznek be évi mézszüretjük után s azt mondják, hogy a méhészkedést, még ha kisebb haszna volna is, nem tudnák abbahagyni, annyi örömmel való munkával jár. 

Nem tagadjuk, hogy ezeknek a szép eredményeknek fölemlítése alkalmából arra szeretnénk minden olvasónkat lelkesíteni, buzdítani, hogy ha egy kaptárral is, de a méhészkedést kezdjék meg. A vasutak mellett alkalmazott örök példája legyen előttünk. Néhány éve űzik a vasúti bakterek a méhészkedést rendesen egy-két családdal kezdve s látnivaló, hogy idők során, hogy meggyarapodik a kis vagyon!

Mióta a méhészkedés szakismeretei fejlődtek, azóta lehetővé vált a méhészkedés annak is, a ki napszámból él s rendesen nem tartózkodik odahaza. Természetesen első dolog a méhészkedést megtanulni, ellesni. Mikor érkezésünk van, látogassuk meg méhészkedő lakostársainkat.

Azt is tudnunk kell, hogy a földmívelésügyi miniszterium állandóan tizenhat méhészeti tanítót küld ki szerte az országba, a kik a méhészkedés ismereteit gyakorlati módon tanítják. Ilyen vándortanító kiküldését kérjék a kezdő méhészek; sőt a ki teheti, egyik fiát a gödöllői méhészeti iskolában taníttassa ki. Magát pedig a méhészkedést a legszegényebb ember is kezdje meg egy kaptárral. A ki nem akar hübele Balázs módjára lovat ad az Isten, hebehurgyán a méhészetbe belekapni, olvasson el a kezdő méhész a méhészkedésről könyveket, nézze társainak méhesét, ha egyebet nem tanul itt, esetleg azt tanulja, hogy ezt így ne tanulja. 

Az első csetlést-botlást könyvek olvasásával ki lehet kerülni.
Néhány koronával meg lehet a méhészkedést kezdeni, majd százakra felszaporítani s nemcsak az otthoni száraz kenyeret megédesíteni, de a ládafiába is gyűjteni. Hazánk szép virányos, völgyes, akáczos erdei, tarlóvirággal gazdag síkjai mily kedvezőek a méhészetre! A méhtenyésztésre nem kell csak akarat, mert kedv és szakértelem a foglalkozás során mint biztos jövevények, megjönnek; természetesen csak annak, a ki nyitva tartja a szemét, nem gyámoltalankodik, élhetetlenkedik, de meg tudja a dolog végét fogni. Nemcsak megtudja, de meg is szereti fogni. 

Sokszor mondjuk elkeseredve, hogy a mai világban nem lehet megélni.
Mert az aratás rövid ideig tart. S jó, ha az ottani részkereset elég télre kenyérnek. A ki így beszél, annak bizony nehéz is megélni, de ki a háza táján megtalálja a mellékhaszonvételeket, a ki tavaszszal selyemhernyót tenyészt, méhészkedik, baromfit, egy-két malaczot nevel, télen háziiparoskodik, azt megsegíti az Isten. Annak bizony ha nem hull, de bizonynyal cseppen.

Mióta a méhészkedés ismeretei terjednek, mióta a méheket műrajokkal szaporíthatjuk, mióta tehát nem kell a rajzást őrizni s állandóan a méhesben tartózkodni: azóta a méhészkedés lehetővé vált a napszámba járó emberre is. Mert a méhekkel való dolgot elvégezheti vasárnap délután mulatságból, miután Istennek szolgált. 

Mennyi öröm, szórakozás van vele.
Próbálkozzunk egy-két kassal. Nem bánjuk meg.

<<
<
1
2
>
>>
Megosztás:

A cikkhez még nem tartozik egyetlen hozzászólás sem!
Legyen Ön az első! Hozzászólás írásához kattintson ide!


Mini galéria
Régi magyar kaptárak Méh család üveg-kaptárban
Kapcsolódó cikkek
Cikk-ajánló
Adatbázis informácikó
Feltöltöttség:
46%
Összes publikáció:
26.214
Politika:
3.984
Gazdaság:
4.399
Kultúra:
3.776
Tudomány-t.:
3.429
Sport:
4.144
Bulvár:
4.659
Kincskereső:
436
Páholy:
53
Blog:
221
Összes kép
37.144
Cikkekhez kapcsolódó képek:
36.780
Privát huszadik század képek:
364
Regisztrált felhasználók:
3.984
Fórum témák:
109
Fórum hozzászólások:
650
Cikk hozzászólások:
98