A fővárosi ember hajlandó azt hinni, hogy az élelmiszer hamisításának tudományát csak rajta próbálja ki a lelkiismeretlen élelmesség, a vidék lakossága hamisítatlan állapotban élvezi a mezőgazdaság és kertészet különböző termékeit.

Meg van győződve, hogy a mezőgazdaság termékeit romlatlanul indítják útnak, a hamisítást az végezi, a ki forgalomba hozza. Valamikor csakugyan ez lehetett az állapot, manapság azonban nagyszerű fejlődésnek indult a hamisító ipar a vidéken is.

A napokban Nagyvárad adta bizonyítékát, hogy az élelmiszer hamisítás ott sem áll gyöngébb lábon, mint Budapesten. A debreczeni vegyvizsgáló állomás fővegyésze általános vizsgálatnak vetette alá a nagyváradi piaczot és az élelemmel foglalkozó kereskedelmet, és munkája nem volt hiábavaló. Sok mindenről csak a vegykisérleti állomás elemzése mond majd végleges itéletet. 

Azonban addig is kiderült, hogy jól tudnak hamisítani: kolbászárut, tejet, paprikát, sót, lisztet, porczukrot, sáfrányt és egyebet, a mire a szegény fogyasztónak naponta szüksége van. Hogy egy nyerstermelő ország mivé fejlődik, ha a többtermelés elvét ekként óhajtja megvalósítani, ezt a kérdést föl sem teszszük.

De bizonyos, hogy nemcsak a legjelentősebb anyagi forrásunkat mérgezi folyton a nagyarányú hamisítás, nemcsak legbecsesebb javunk, az egészség ellen intéz újabb és újabb merényletet, hanem aláássa lassanként az üzleti erkölcsöt is, a mely nélkül egészséges gazdasági forgalom, nagyszabású gazdasági föllendülés nem képzelhető. A vegykisérleti állomások tetemes szaporítására s általában az élelmiszertörvény megalkotására égető szükség van.