Mióta Operaházunkat rendeltetésének átadták, pompás csarnokaiban soha nem sürgött-forgott annyi munkás-nép, mint a mennyi a mostani nyári szünet alatt szorgoskodik benne. A gyönyörű nézőtéren vasállványokat szerelnek a munkások, s a piros szőnyeggel borított padlózat helyén most homokrakások és malteres-ládák hevernek szanaszét.

Ezuttal a szokásos nyári takarításnál sokkalta fontosabb munkát végeznek az épületen, a melyet nemcsak ott javítgatnak, a hol az idő vasfoga megrongálta, hanem a belső helyiségek kapcsolatában is mélyreható átalakításokat eszközölnek. A fővárosi építészeknek egy csoportja ettől az átalakító munkától félti a színház épületének ma már Európaszerte elismert és méltányolt művészi mivoltát.

Mivel ez az építész-csoport attól tart, hogy az átalakítási munkák nem csupán a gyakorlati hasznavehetőség czéljait szolgálják, hanem az építmény harmonikus művészetű nézőterét és más reprezentácziós helyiségeit is érinteni fogják: közgyűlésen a munkálatok által veszélyeztetettnek hitt művészi érdekek védelme érdekében félre-verte a veszedelmet hirdető nagy hírharangot.

Az építészeknek ez a csoportja felpanaszolja tiltakozó feliratában, hogy az átalakítási munkákat a nyilvánosság minden tájékoztatása nélkül végzik, holott szerintük elsőrendűen országos művészi érdek, hogy az immáron műemlékszámba jogosan sorozható épületen, mint nemzeti művészi vagyonon semmiféle értékét befolyásoló változtatás ne történjék.

Ha pedig itt-ott javításra feltétlenül szükség volna, úgy azt a munkát csakis szakértő művészekből alakított tanács vagy építőbizottság állandó ellenőrzése mellett végezzék, a mely bizottság gondos őrködése, az építmény művészi értékének védelmét biztosítaná.

Az építészek tiltakozása már szokatlonságánál fogva is alkalmas a nagyközönség és a sajtó fantáziájának a felizgatására, a mely izgalom, valljuk meg, egyedüli czélja a tiltakozásnak. A benne csokorba kötött vádak alaptalanok, mert a munkálatokat épenséggel nem végzik titokban. Az építés vezetősége minden érdeklődő szakembernek a legnagyobb előzékenységgel ad betekintést az átalakítási munkákba.

Ha tehát s tiltakozó építész-csoport bármely tagja fáradságot vett volna magának hozzá, hogy az építés színhelyére sétáljon, ott a folyamatban levő munkák természetéről és mértékéről szakszerű felvilágosítást nyerhetett volna. Igaz, hogy akkor a feltűnéskeltésre számító tiltakozó memorandumot ok hiányában nem lehetett volna megírni. Mert az operaház javító és átalakító munkái mind oly természetűek, amelyek az építmény művészi értékét nem érintik.