Álarczosmenet

1913 | Február

Elek Arthúr eddig leginkább mint figyelmes és hozzáértő kritikus s jól informált, komoly és meggyőződéssel teli tanulmányok írója állott az olvasók előtt. Poe Edgarról írott könyve egyike az utóbbi évek legtöbb, figyelemre méltó irodalmi tanulmányainak, egyik nagy napilapba írott művészeti kritikái nyomós tényezői az eszmék tisztázásának. Most új formában nyilatkozik : mint novellaíró.

Álarczosmenet czímű könyvével. Tizenhat novella van a könyvben; vannak köztük szélesebb ivű, az élet nagyobb körét befoglaló történetek, vannak kisebb súlyúak, - de valamennyi egy az életet elmélyedő szemmel néző lélekből sarjadt ki. A novellák ünnepi órák, a művészettel való áhítatos társalkodás eredményei, nagy művészi gond és szeretet nyilvánul bennük.

Elek Arthúr nem veszi könnyedén a dolgát s őt nem érintette a ma divatos könnyű termelés és a nagy átlagos olvasóközönséggel való kaczérkodás szelleme; a maga külön útjain, a saját czéljai után jár, nem a siker után. Az ő novellái is, mint minden modern íróé, lelki komplikácziók rajzai, a belső embert akarják a maga szövevényességével, küzdelmeivel és válságaival felmutatni.

Csupa befelé élő ember vonul fel a novellákban, önmagukkal küszködők, - a legtöbb novella egy-egy művészileg megoldott lélektani tanulmány. A külső élet alig játszik bele hőseinek történetébe, csak messziről hallatszik be rejtelmes zúgása.

Némely témáját szimbolikusan oldja meg, néha a fantasztikum hatását keresi, - mindkét esetben olyan rejtett, mélyről való jelenségeket igyekszik közölni, melyek a mindennapi élet realisztikus formáival nem közelíthetők meg, melyeket csak a hangulatkeltés muzsikájával lehet megérzékíteni.

A dolgok hangulatának, annak a visszhangnak, melyet a lelki jelenségek, a belső szózatok vernek fel az emberben, általában nagy szerepe van a novellákban s ez határozza meg előadását is, a mely a finom, mély zengésű belső árnyalatok visszaadására törekszik. Innen van stíljében a sok szín, a finomság, az árnyaló gazdagság.

Nagyon szép mondásai vannak, színes, megelevenedő képei és megvan benne az a szuggesztivitás, a mely rejtett húrokat penget meg az olvasó lelkében és magával tudja ragadni a maga titokzatos, rejtelmes útjaira.

Őszintesége és becsületessége, a melyről minden szava meggyőz és a mely azt tanúsítja, hogy itt nem arról van szó, hogy valaki mesterkedéssel, számítással, ügyességgel akarja megnyerni az olvasó kedvelését, hanem minden melléktekintettől függetlenül, merőben művészi szándékkal akarja mennél tökéletesebb formában közölni azt, a mi gondolatai és érzését nyugtalanítja - fölkelti iránta a bizalmat és fokozza hatását.

Elek Arthúr nem az átlag-ízlésű tömegek írója, hanem a finom érzésűeké, a nagyon fogékonyaké, a kik tudnak és szeretnek elmélyedni az íróba és meg tudják találni a mélyebben fekvő szépségeket is. Ezek között bizonyára meg is fogja találni a maga hálás és nagy közönségét.