Egy sereg novellát, ,vagy negyvenet, gyűjtött össze uj könyvében Színi Gyula. Az olvasó teljesen készen, éretten láthatja ebből a könyvből maga előtt ennek a finom és érdekes írónak az arczulatát, minden vonásával megfigyelheti sajátságos, a világ dolgait egyéni látókörből néző világfelfogását. Színinek legelőször szembetűnő tulajdonsága a különös, a szokatlan iránt való kifejezett hajlandóság: a normálistól eltérő, furcsa emberek és történetek érdeklik legjobban, ezekről beszél a legszívesebben.

Ez kapcsolatban von stilizáló hajlamával: nem dolgozik realisztikusan, apró valószerű adatok, megfigyelések összerakásával, hanem erősen egyszerűsíti és a maga czéljaihoz hajlítja az élet vonalait. Történetei erősen mese jellegűek, nem az alakok a lényegesek bennük, hanem maga a történet és az a szimbolikus tartalom, a melyet magában hord. Szereti az ötletes, könnyen forduló történeteket, a melyek váratlan, meglepő csattanóban hegyeződnek ki; szereti az elmésséget és élczet, invencziója gazdag és eredeti, ügyesen tudja a dolgokat kombinálni.

Novellái velejükben artisztikusak, nem úgy hatnak, mint az élet egy-egy hirtelen kiszakított darabja, hanem mint megannyi műtárgy, egy művészi érésű és művészileg gondolkodó léleknek könnyed, önmagában gyönyörködő játékai. Nagyon fontos bennük a belső forma: az ilyen filigrán munkánál minden vonásnak a közös czél, az egésznek a czélja felé kell irányulni, mert a legcsekélyebb elsiklás is már tönkre teheti a hatást. Külön ki kell emelni Színi stílusának tudatos, gondos finomságát, ebben a tekintetben a legdisztingváltabb íróink egyike.